1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Suhayda János

Suhayda János született Borsod megyében, Miskolczon, 1818-ban deczember 29-dikén, szegény szülőktől, kik innét 1821-ben Váczra költöztek. Ő itt végezte elemi, gymnasiumi és bölcsészeti tanulmányait. 1834-ben a pesti egyetemre ment s jogi tanulmányait 1837-ben befejezte; ekkor a váczi egyházmegyei papjelöltek közé vétetett fel, és gróf Nádasdy Paulai Ferencz váczi püspök felismervén tehetségeit, a bécsi Pázmány-intézetbe küldte a hittani tanfolyamra. Ez azonban hivatásának meg nem felelvén, 1839. ápril hó végén magát a jogi pályára szánta. A felsőbb tudori fokozatokat elnyerendő, az előkészületek alatt részint a báró Rudits és Vojnits családnál 1841-ben, majd később báró Aczél Antal, Arad megyei főispán családjánál nevelősködött, míg 1841-ben jogtudori oklevelet nyert. Hivatalos pályáját 1842-ben május 12-dikén kezdette meg, mikor is Vácz városa tanácsnoka lett. Szélesebb működési körre törekedvén, az egyetemi, majd a győri jogakadémiai, végül 1847-ben az akkor még József-ipartanodánál (a későbbi műegyetemnél) az urbér, mezei rendőrségi és erdők fenntartását tárgyazó törvények és ezekhez kapcsolt váltójog tanszékére pályázott. 1848-ban márczius 19-dikén Uzovits János hétszemélynöktől, a pesti egyetemi jogi kar igazgatójától, meghívást kapott Pestre, hogy az egyházi törvényeket magyar nyelven adja elő az egyetemen. Tanszékét 1848-ban márczius 23-dikán foglalta el. 1849 végén Bécsbe nyert meghívást a codificatióhoz. 1850 májusban — megkérdeztetése nélkül — a pozsonyi akadémiához igazgatói és magyar magánjogi tanár minőségében nevezték ki; de ő részint törvényes kineveztetéséhez ragaszkodva, részint pedig vonakodva német előadásokat tartani, megvált a tanári pályától. 1851-ben Pest megyei törvényszéki ülnökké neveztetett ki. 1854-ben a kecskeméti törvényszék ülnökévé, 1856-ban a pesti országos törvényszék tanácsosává neveztetett ki; még ugyanazon évben a székesfehérvári törvényszék alelnöke lett, mely minőségben a közbiztossági állapotok érdekében erélyesen működött. Az alkotmányos időben rendelkezési állapotba helyeztetett, és akkor írta monumentális munkáját: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere czímmel. 1862-ben jul. 25-dikén a magyar kir. Helytartótanács tanácsosává neveztetett ki. Az Akadémia őt 1864. évben lev. tagjává választotta. 1867-ben a m. kir. igazságügyi minisztériumhoz osztálytanácsossá, 1868-ban a pénzügyi feltörvényszék elnökévé, 1869-ben jan. 3-dikán pedig a hétszemélyes tábla bírájává neveztetett ki. Irodalmi munkái közül felsoroljuk ezeket: A Magyarországra szóló ideiglenes törvényszéki szerkezet és törvénykezési rend polgári része (Pest, 1850); Váltójogtan (Pest, 1850); A Magyar-, Horvát-, Tótország, Szerb vajdaság, és temesi bánság számára … életbe lépő ideiglenes polgári perrendtartás… (Pest, 1853); Magyarország közjoga az 1848-iki törvények szerint (Pest, 1861); A magyar polgári törvénykezés rendszere, az ideiglenes törvénykezési szabályokhoz alkalmazva (Pest, 1861., négy kiadást ért); A magyar polgári anyagi magánjog rendszere (Pest, 1862., hat kiadást ért.); A köteles rész (Akadémiai székfoglaló, 1864); Tanulmányok a polgári magánjogi codificatió terén (Pest, 1867); A honositásról és külföldiekről (Pest, 1867). Nagyobb értekezései ezek: Adatok és eszmetöredékek a polgári házasságról (1868); Az irodalmi és művészi jogok a törvényhozás terén (1868); Észrevételek az egyetemi tantervet illetőleg; Pénzügyi törvényszékek (1869); A házassági válóperekről (1871); Emlékbeszéd Császár Ferenez akad. tag felett. Az utolsó évtizedben előtanulmányokat tett a magyar jog dogmatikus fejlődését tartalmazó nagyobb munkához, azonban az anyag feldolgozásában hosszas és fájdalmas betegsége gátolta. Meghalt Budapesten 1881-ben szeptember 18-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár