1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Lenhossék József

Lenhossék József született 1818-ban márczius 20-dikán Budán. Atyja, Lenhossék Mihály helytartósági tanácsos, országos főorvos, a pesti egyetem orvoskari igazgatója volt. Gymnasiumba Budán és Váczon járt, a philosophiát Pesten végezte, s ugyanitt hallgatta az orvos-sebészeti tanulmányokat. 1841-ben orvostudorrá avattatott, azon kívül szemész- és szülészmesteri okleveleket nyert. Az 1841/2-ik tanévet Bécsben töltötte, hogy ott Berres boncztanár és segéde, Patrubán K. vezetése mellett magát a boncztanban kiképezze. Ezen tanév végén a pesti egyetemen a boncztani tanszék mellett tanársegédi állás szerveztetett s ezt pályázat útján ő nyerte el. Mint tanársegéd 9 évig működött Csausz Márton boncztanár oldalán, azután 1850/1-ben magántanári képesítést nyert a tájboncztanból, s e szakmát mindenkor kiváló előszeretettel művelte. Szükségét érezvén annak, hogy magát finomabb boncztani dolgozatokban is kiművelje, e czélra a nyúltvelőt választotta s nyugodt dolgozásra időt s alkalmat nyerendő Bécsbe ment, ahol Brücke intézetében 2 éven át fáradhatatlan szorgalommal dolgozott s általános figyelemben részesült munkát írt a nyúltvelőről, amely a bécsi császári akadémia nyomtatványaiban két kiadást ért meg. Górcsövi metszetei a gerincz- s nyúltvelőről mindenkinek tetszését megnyerték, akiknek készítményeit megmutatta. 1854/5-ben a kolozsvári orvos-sebészi tanintézetnél az akkoriban megüresedett boncztanári állást elnyerte, s itt az 1858/9-ik tanévig működött. Időközben több alkalommal utazásokat tett Német-, Francziaország s Angliába, s górcsövi készítményeit a nyúltvelőről a külföldi tudósoknak bemutatta. Párisban Millne Edward által az Institutba bevezettetett s ott készítményeivel a Monthion-díjat elnyerte. Londonban készítményeinek egy része a Hunter-múzeum számára vásároltatott meg. Lenhossék az 1859/60-ik tanévben a pesti egyetemre neveztetett ki a leíró- s táj-boncztan tanárának s a boncztani intézet igazgatójának. Mint ilyen, minden erejét boncztani múzeuma fölszerelésének szentelte, tanítványait készítmények kidolgozására serkentette, valamint maga is segédkezett azoknak befejezésén. Egész 1878-ig a régi boncztani intézet hiányos helyiségeivel kellett megelégednie, de amaz évtől kezdve az Üllői úti új boncztani épületben kellő számú helyiségeket s fölszerelést kapott a készítmények elhelyezésére. Boncztani készítményei az 1873-diki bécsi világkiállításon érdem-éremmel lettek kitüntetve. A hetvenes évektől kezdve a craniologia terén tett vizsgálatokat s írt értekezéseket a M. Tud. Akadémia évkönyvébe. Tanulságosak a koponyatorzításokról és Deák Ferencz koponyájáról írt értekezései. Terjedelmes tevékenységéért sok bel- és külföldi társaság tagjául választotta s számos rendjelet nyert. A M. Tud. Akadémia 1864-ben levelező, 1873-ban rendes taggá választotta. Ő Felsége által 1871-ben kir. tanácsosi czímmel lett kitüntetve. Lenhossék majd mindig szívós egészségnek örvendett, de néhány évvel halála előtt meghűlés következtében tüdőgyulladásba esett, melynek káros maradványai életének utolsó éveit elkomoríták, s tüdőbaj (emphysema) kezdett nála kifejlődni. Orvosa tanácsára az 1887-ik év telét Olaszországban töltötte s onnan tavasszal megerősödve jött vissza. Az 1888-ik tanévben egész november végéig még előadott, de akkor egy előadás alkalmával rosszul lett, s haza menvén, orvosa fejlődő tüdő-oedemát ismert föl. Csak néhány napig volt ágyban fekvő beteg s deczember 2-dikán elhunyt Budapesten. Temetése 1888-ban deczember 4-dikén az orvostanhallgatók s a közönség részéről tanúsított nagy részvét mellett ment végbe. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár