1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1858

Arányi Lajos Danielik János Greguss Ágost Hunfalvy János Ipolyi Arnold Kéry (Bittner) Imre Konek Sándor Konek Sándor Korizmics László Kovács Sebestyén Endre Morócz István Ney Ferencz Paur Iván Petzval Ottó Schirkhuber Móricz Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Tárkányi Béla József Vész János Ármin

megválasztva: 1859

Ötvös Ágoston Benkő Dániel Lichner Pál Pompéry János Révész Imre Sauer Ignácz

megválasztva: 1860

Hegedűs László Kukuljevič-Sakcinski Iván Márkfy Sámuel Rómer Flóris Weninger Vincze

Kovács Sebestyén Endre

Kovács Sebestyén Endre Bars megyében, Garam-Vezekényen született 1814. sept. 27-dikén;1 atyja helvét hitv. lelkész volt, ki a már korán szép tehetséget mutató fiát gondos nevelésben részesítette. Középiskoláit Debreczenben bevégezvén, 1835-ben a pesti egyetemen az orvosi tanfolyamot kezdte, itt 1841-ben orvostudori oklevelet nyert. Nemsokára a gyakorlati sebészet tanszéke mellett tanársegédnek választatott, de hivatalos működése előtt, sebészi kiképzése végett, a bécsi közkórházat néhány hónapig szép sikerrel látogatta. Visszajöttekor az akkor keletkezett Természettudományi Társulatnak, melynek ő is egyik alapítója volt, titkári hivatalával bízatott meg. Tanársegédi állomása, először Piskovich helyettes, utóbb Balassa rendes tanár mellett 3 évig tartott, s ez idő alatt a tanárt is többször helyettesítette. 1843-ban sebésztudorrá avattatott, ugyanez évben a bpesti kir. orvos egyesületnek, 1846-ban pedig a m. kir. egyetemi orvosi karnak tagjává választatott. A következő évben meglátogatta — szaktudományában kiképeztetés végett — Németország, Belgium, Franczia- és Angolország kórintézeteit. 1848-ban az orvosi kar titkárává választatott meg. 1849-ben a Szt.-Rókus közkórház sebészi osztályának főorvosává neveztetett ki, mely hivatalában halála napjáig mint kitűnő, különösen a sérvműtétekben szerencsés műtő, ritka buzgalommal működött. 1850-től kezdve, előbb mint titkár, majd mint alelnök és elnök a budapesti kir. orvosegyesület működésében jelentékenyen vett részt. 1858-ban a m. tud. Akadémia levelező tagjává, majd a Természettudományi Társulat tiszteletbeli, a Magyar Földtani Társulat rendes tagjává választatott meg. 1863-ban a Pesten tartatott magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének egyik titkára, 1867-ben pedig ezen vándorgyűlésnek Rimaszombatban alelnöke volt. Ugyanez évben az akkor szervezett országos közegészségi tanács alelnökévé, Balassa halála után pedig elnökévé neveztetett ki. Országos hírű, közkedveltségű orvos volt és a legnagyobb orvos-sebészi gyakorlattal dicsekedhetett, messze vidékekről sereglettek hozzá a betegek, s termei, fogadó óráiban, folyvást évtizedeken át zsúfolva voltak. Közhasznú munkásságának elismeréseül Ő Felsége a kir. tanácsosi, majd a miniszteri tanácsosi czímmel ruházta fel, és neki a III. osztályú vaskorona-rendet, Deák Ferencz halála után, a nagy hazafi orvosi kezelése körül tanúsított páratlan buzgalmáért, a Szt. István jeles rend kis keresztjét adományozta. Irodalmi működését az Orvosi Tár s a Természettudományi Társulat Évkönyveibe és más szaklapokba írt szaktudományi czikkekben fejtette ki és a Balassa tanár sebészeti előadásai nyomán készült kórodai előadások czímű tankönyvnek ő volt szerkesztője. Kovács Sebestyén Endrét hivatása teljesítése közben érte utól hirtelenül a halál, Budapesten 1878-iki május 17-én. Betegnél volt orvosi tanácskozás végett, midőn függütér tágulása alig néhány percz alatt véget vetett tevékeny életének. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár