1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1858

Arányi Lajos Danielik János Greguss Ágost Hunfalvy János Ipolyi Arnold Kéry (Bittner) Imre Konek Sándor Konek Sándor Korizmics László Kovács Sebestyén Endre Morócz István Ney Ferencz Paur Iván Petzval Ottó Schirkhuber Móricz Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Tárkányi Béla József Vész János Ármin

megválasztva: 1859

Ötvös Ágoston Benkő Dániel Lichner Pál Pompéry János Révész Imre Sauer Ignácz

megválasztva: 1860

Hegedűs László Kukuljevič-Sakcinski Iván Márkfy Sámuel Rómer Flóris Weninger Vincze

Hunfalvy János

Hunfalvy János született Nagy-Szalók Szepes megyei német ajkú faluban 1820-ban június 20-dikán. Iskoláit Késmárkon és Miskolczon végezvén, Eperjesen a jogi és theologiai tanfolyamot hallgatta. 1845-ben Németországba ment, hol a nyári szünet alatt Greguss Ágosttal együtt bejárta a Harz vidékét, Westfaliát és a Rajna mellékeit; kirándulást tett Belgiumba és Hollandiába is. 1846-ban Késmárkra hívatott meg az újonnan felállított második jogi tanszékre, honnan azonban a 48-iki események nem sokára elszólították. Apró irodalmi dolgozatokat az Athenaeumba és Kossuth Pesti Hirlapjába már 1840 óta írogatott. A Kossuth által életbeléptetett iparegylet megbízásából már földrajzot is szerkesztett; e kézirata azonban elveszett. 1848-ban több lapba írt, kivált a kassai magyar hírlapba s a pozsonyi német újságba. A forradalom után egy ideig fogságot is szenvedett s e fogságában kezdte írni Egyetemes történetét, mely 1850-ben és 1851-ben meg is jelent három kötetben. E mű, mely az első magyar világtörténet tudományos alapon, egymás után nyolcz kiadást ért meg. 1852-ben Hunfalvy elhagyván Késmárkot, Pestre került, s itt sokáig nevelősködött. Szabadidejét a természettudományok művelésére fordította. Irodalmi munkássága mindinkább növekedett; Greguss Ágosttal szövetkezve szerkesztette a Család könyvét s számos közleményt írt az időszaki folyóiratokba. 1861-ben a budai polytechnikumnál helyettes tanára lett a földrajzi, statisztikai és történelmi szaknak, 1864-ben ugyanoda rendes tanárrá neveztetett ki, 1870-ben pedig a m. kir. tudományegyetemhez hívatott meg az egyetemes és összehasonlító földrajz tanárául. Ettől kezdve egymás után jelentek meg tőle a becsesnél becsesebb munkák; ilyenek voltak Magyarország és Erdély képekben, mely szép aczélmetszetű képekkel Lange György kiadásában jelent meg Darmstadtban, egyszerre német és magyar nyelven. A magyar–osztrák államok statisztikája és Európa állami statisztikája czímű munkáit követte az Akadémia megbízásából írt következő munkája: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Az Akadémia 1858-ban levelező, 1865-ben pedig rendes tagjává választotta meg Hunfalvyt s utóbb említett művét a Marczibányi-jutalommal tüntette ki. 1869-ben Keleti Károllyal hivatalos kiküldetésben képviselte hazánkat a Hágában tartott statisztikai nemzetközi congressuson, 1872-ben pedig szintén Keleti Károllyal a pétervári congressuson. 1871-ben Antwerpenben, 1875-ben Párisban, 1881-ben Velenczében jelen volt a nemzetközi földrajzi congressusokon, s mind a három alkalommal a congressus egyik alelnökévé választatott. 1873-ban a bécsi és 1878-ban a párisi nemzetközi kiállításon volt jury-tag s az utóbbi helyen őt választották a földrajzi csoport elnökévé; továbbá fontos szerepet játszott az 1885. évi párisi és londoni statisztikai congressuson. A magyar közgazdasági congressus eszméjét is ő pendítette s valósította meg. Igen nagy része van a Magyar Földrajzi Társaság megalakításában, melynek haláláig elnöke volt. Irodalmi munkásságáról számos kisebb-nagyobb közleménye tesz tanúságot a Budapesti Szemlében, hol az afrikai és északi-sarki újabb utazások tudományos eredményeit részletesen ismertette; számos dolgozata jelent meg az Akadémia Értesítőjében és Értekezései között is. De legnagyobb műve az Egyetemes földrajz, melynek első kötete 1886-ban jelent meg. E művet öt kötetre tervezte, de csak két első kötete jelent meg nyomtatásban; az első kötet Európa három déli félszigetét, a második Magyarországot tárgyalja. Munkaereje teljességében ragadta el a halál Budapesten 1888-ban decz. 6-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár