1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1858

Arányi Lajos Danielik János Greguss Ágost Hunfalvy János Ipolyi Arnold Kéry (Bittner) Imre Konek Sándor Konek Sándor Korizmics László Kovács Sebestyén Endre Morócz István Ney Ferencz Paur Iván Petzval Ottó Schirkhuber Móricz Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Tárkányi Béla József Vész János Ármin

megválasztva: 1859

Ötvös Ágoston Benkő Dániel Lichner Pál Pompéry János Révész Imre Sauer Ignácz

megválasztva: 1860

Hegedűs László Kukuljevič-Sakcinski Iván Márkfy Sámuel Rómer Flóris Weninger Vincze

Hegedűs László

Hegedűs László Sárospatakon született 1814. november 13-án. A sárospataki főiskolának volt tanára és több philosophiai munkát írt. A tiszáninneni ref. egyház s a sárospataki főiskola világi algondnoka is volt, egyben az alsó-zemplénmegyei ref. egyházmegye esperese, a sárospataki irodalmi kör elnöke és az állami tanítóképezde igazgató tanácsosa. 1875 óta három országgyűlésen képviselte Zemplén megye 6. (liszkai) kerületét. Nézetei, különösen a tanügyi kérdésekben, az országházban mindig figyelmet keltettek. Erdélyi János 1857-ben vele kezdte a Sárospataki Füzetek czímű protestáns tudományos folyóirat szerkesztését. Az Akadémia 1860. október 9-én választotta levelező tagjává. Székfoglalója („Az ész ismerő tehetségei, az értelem és érzékiség”) az Akadémiai Értesítőben jelent 1861—62-ben. További munkái ezek: Az egyházi alkotmányról (1857); A skót presbyteri alkotmányról (1858); A protestáns egyház viszonyáról az államhoz (1858). Nagyobb philosophiai munka írásába is kezdett, mely befejezetlenül maradt. Meghalt Budapesten 1884. február 28-án, 70 éves korában. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár