1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1858

Arányi Lajos Danielik János Greguss Ágost Hunfalvy János Ipolyi Arnold Kéry (Bittner) Imre Konek Sándor Konek Sándor Korizmics László Kovács Sebestyén Endre Morócz István Ney Ferencz Paur Iván Petzval Ottó Schirkhuber Móricz Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Tárkányi Béla József Vész János Ármin

megválasztva: 1859

Ötvös Ágoston Benkő Dániel Lichner Pál Pompéry János Révész Imre Sauer Ignácz

megválasztva: 1860

Hegedűs László Kukuljevič-Sakcinski Iván Márkfy Sámuel Rómer Flóris Weninger Vincze

Petzval Ottó

Petzval Ottó 1809-ben jan. 6-dikán született Béla, Szepes megyei városban, ahol atyja kántor volt. Késmárkon a normális, Lőcsén a gymnasialis és Kassán a bölcsészeti tanulmányokat végezte. Az orvosi pályára akart lépni, azonban bátyja, Petzval József — ekkor Pest városánál mérnöki segéd — őt a mérnöki pályára terelte, és így 1828-ban a 19 éves ifjú a pesti tudományegyetemen levő mérnöki intézetbe lépett, ahol tanulmányait végezte. Mérnöki oklevelet nyervén, nem ment a gyakorlati pályára; kitűnő előadási és mathematikai tehetségei által magára vonta a figyelmet és a mérnöki intézetnél mint correpetitor lépett föl. 1837-ben ugyanezen intézethez a vízépítészettan helyettes, két évvel később (azaz 1839-ben) a felsőbb mennyiségtani tanszékre egyetemi tanárrá is kineveztetett. 1840-ben a bölcsészettudori fokot nyerte el. 1843/44., 1844/45. és 1845/46, továbbá 1860/61, 1861/62. és 1862/63. tanévekben, tehát összesen 6 éven keresztül bölcsészetkari dékán volt. A szabadságharcz után a vízépítészettanon kívül a gyakorlati mértan tanárát is helyettesítette a mérnöki intézetnél. Két év múlva, a mérnöki intézet és a József ipartanoda egyesülése alkalmával, szintén helyettesi minőségben volt alkalmazva az egyesült intézetnél 1857-ig. 1858-ban a magyar tudományos Akadémia rendes tagjává megválasztotta. Ezen alkalommal az Elemi mennyiségtan (1856) czímű munkája az akadémiai nagyjutalmat, továbbá 1864-ben az Erő és Géptan (1861) czímű műve az akadémiai nagyjutalomnak a felét nyerte el. 1872–83-ig a m. kir. tud. egyetemen a csillagászati tanszéket is helyettesként vezette. Előbb a gymnasiumi, később a középtanodai tanárvizsgáló-bizottság bizottsági, az országos középtanodai tanáregyesület tiszteletbeli, és a szabadságharcz előtt és az után — több mint 10 éven keresztül — a gőzkazánok és gőzgépek vizsgáló-bizottságának szakértő tagja volt. 1877-ben april. 12-dikén a budapesti m. kir. tud. egyetem bölcsészeti kara ünnepélyes rendkívüli ülésén Petzval Ottónak a magyar tudományos irodalom és közoktatás körül, különösen pedig a tudományegyetem irányában több nagybecsű mennyiségtani és ezzel rokon művek megalkotása és közzététele, 40 évi tanári ernyedetlen buzgalmát, gazdag eredményű működés fáradhatlan igyekezettel szerzett hervadhatlan érdemeit — örök emlékül — jegyzőkönyvbe iktatta. Ezen alkalommal ő Felsége 40 évi egyetemi tanárkodása és a közoktatás terén szerzett érdemeiért a vaskorona rend 3-ad osztályú jelvényével díszítette fel. Meghalt 1883-ban aug. 28-dikán. Irodalmi munkái: Scientiae Mathematicae Elementares (Pestini, 1848); Nyugtan és Moztan (Pest, 1848); Vízépítészettan (Pest, 1850); Felsőbb mennyiségtan (1–2. köt. Pest, 1850); Gyakorlati mértan (Pest, 1850); Populaere Mechanik (Pesth, 1852). Az elősoroltak kőnyomatban jelentek meg. Elemente der Mathematik und Geometrie (1–2. köt. Pest, 1856); Elemi mennyiségtan (Pest, 1856); Erő- és géptan (kiadta a magy. tud. Akadémia, 1–2. köt. Pest, 1861); Géptan a reáltanodák, felgymnasiumok stb. számára (Pest, 1862); Felsőbb mennyiségtan (kiadta a m. tud. Akadémia, 1–2. köt. Pest, 1867); A csillagászat elemei, különös tekintettel a mathematikai földrajzra stb. (kiadta a magy. tudom. Akadémia, Bp., 1875); Egy forgatási gőzmozdítónak gyakorlati elmélete (akadémiai értekezés, kéziratban). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár