1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1858

Arányi Lajos Danielik János Greguss Ágost Hunfalvy János Ipolyi Arnold Kéry (Bittner) Imre Konek Sándor Konek Sándor Korizmics László Kovács Sebestyén Endre Morócz István Ney Ferencz Paur Iván Petzval Ottó Schirkhuber Móricz Somhegyi Ferencz Somogyi Károly Tárkányi Béla József Vész János Ármin

megválasztva: 1859

Ötvös Ágoston Benkő Dániel Lichner Pál Pompéry János Révész Imre Sauer Ignácz

megválasztva: 1860

Hegedűs László Kukuljevič-Sakcinski Iván Márkfy Sámuel Rómer Flóris Weninger Vincze

Kukuljevič-Sakcinski Iván

Kukuljevič-Sakcinski Iván született Varasdon, 1816-ban maj. 29-dikén, s középiskoláit Zágrábban végezte. 1833-ban a magyar testőrezredbe lépett s itt szolgált 1844-ig. 1842-ben kilépett a hadsereg kötelékéből s ettől fogva az irodalomnak szentelte életét. Majd a politika vonzotta s csakhamar mint jeles szónok tette nevét ismertté. 1847-ben mint a varasdi administrator helyettese a horvát tartománygyűlésen élénk mozgalmat fejtett ki, hogy törvénykezési nyelvül a latin helyett a horvát nyelv hozassék be. A forradalom alatt a délszláv népek összetartása érdekében fejtett ki erős agitatiót. Ugyanezen időben neveztetett ki Kukuljevič tartományi levéltárnokká s vezetője volt ama bizottságnak, mely a Pesten őrzött horvátországi irományok és oklevelek átvételével megbízatott. 1850-ben visszavonult a politikai élet mezejéről s utazásokra szentelte idejét. Egy évtizedig tartó történelmi munkássága után ismét a politika vonta el az irodalom teréről, s 1861-ben február 14-dikén zágrábi főispánná neveztetett ki, mely állását hosszú ideig viselte. Történeti munkáit nagyrészt horvát nyelven írta; ezek közt legkiválóbbak: Az Orsič grófi nemzetség. Történelmi tanulmány (Zágráb, 1846); Clovio György festő élete (1852); Laugus Mátyás szláv festő életrajza (1852); Medvevár leirása (1854); Zágráb legrégibb templomának leirása (1856); Varasd történeti szempontból (1857); Horvát kéziratok Kukuljevič levéltárában (1858); Utazás Boszniában (1858); Délszláv művészek lexicona (1858); Horvát bibliographia (1860); A horvátok harcza a mongolokkal és tatárokkal (1863); Jura regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae (1861); Monumenta historica Slavorum meridionalium; Codex Diplomaticus Regnorum Croatiae, Dalmatiae, Slavoniae, Bosniae, Serbiae atque Montisnigri; Slovnik povjestno-zemljopisni kraljevine Krvatske-Slavoníje. A M. T. Akadémia 1860-ban október 9-dikén választotta levelező tagjául, s számos külföldi tudományos társaság is tagjai sorába iktatta. Meghalt Puhakovecen 1889-ben augusztus 1-jén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár