1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1841

Henszlmann Imre Lugossy József Peregriny Elek Trefort Ágoston

megválasztva: 1843

Batsányi János Gorove István Reguly Antal Vachott Sándor

megválasztva: 1844

Csécsy Nagy Imre Fest Vilmos Korponay János Mészáros Lázár Petrichevich Horváth Lázár

megválasztva: 1845

Frankenburg Adolf Pauler Tivadar

megválasztva: 1846

Kiss Pál Szőnyi Pál

megválasztva: 1847

Rónay Jáczint János

Korponay János

Komonkai Korponay János, 1819-ben maj. 16-dikán, Abauj megye Him községében született. Első tanulmányait a kassai gymnasiumban végezte, 15 éves korában, a báró Mariássy nevét viselő 37. sz. sorgyalog-ezredhez mint hadapród lett felavatva. 1837-ben — Abauj megye ajánlatára — a magyar királyi testőrséghez fölvétetvén, ez intézetben öt évet töltött, s 1842-ben főhadnagyi ranggal, az estei Ferencz-Ferdinánd főherceg nevét viselő 32. sz. sorgyalog-ezredhez osztatott be, melynél egy évet a veronai helyőrségi állomáson töltött, de már a következő évben, ugyanazon ezrednek 3-ik zászlóaljához Pestre lett áthelyezve, ami által alkalma nyílt a fővárosnak tudományos és katonai köreivel érintkezésbe lépni. 1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választatott. Első nagyobb munkáját, Hadi földírásának 1. részét 1845-ben adta ki, mellyel mint magyar katonai író mutatta be magát. A második kötet 1848-ban jelent meg. További folytatását a közbejött politikai események akadályozák meg, s így végleges befejezése is elmaradt. 1848-ban, az első magyar minisztérium alakulásakor, Korponay százados miniszteri titkári minőségben, a hadügyminisztériumban nyert alkalmazást, és ezredesi rangfokozatig emelkedett. Midőn Mészáros a hadügyi tárczától megvált, Korponay szintén kilépett a minisztériumból, s óhajtásához képest, a hadseregnél önálló vezénylettel lőn megbízva. Nehány ezer emberrel ugyanis a felső Tiszára küldetett, hogy Tisza-Füredet megszállva a népfölkelést az orosz betörés ellenében szervezze, s a tiszai átkelést a magyar sereg részére biztosítsa. Korponay e feladatának jelesül megfelelt, azonban július 26-dikán a túlnyomó ellenséges erőnek tovább ellentállni nem bírván, visszavonult. Részt vett azután Debreczen alatt az augusztus 2-iki csatában, s a magyar hadseregnek további viszontagságaiban, a világosi fegyverletételig, s az aradi várfogságig, honnét 1855-ben az általános amnestia folytán kiszabadult. 1861-ben, a megyei törvényhatóságok visszaállításakor, Abauj vármegye főlevéltárnokává lett megválasztva. Megírta Abaujvármegye monografiáját, melyet a törvényhatósági bizottság 1878-ban kinyomatott. Ugyancsak 1878-ban bemutatott a Magy. Tudományos Akadémiának egy nagyobb hadtörténelmi munkát, mely kéziratban maradt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár