1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1841

Henszlmann Imre Lugossy József Peregriny Elek Trefort Ágoston

megválasztva: 1843

Batsányi János Gorove István Reguly Antal Vachott Sándor

megválasztva: 1844

Csécsy Nagy Imre Fest Vilmos Korponay János Mészáros Lázár Petrichevich Horváth Lázár

megválasztva: 1845

Frankenburg Adolf Pauler Tivadar

megválasztva: 1846

Kiss Pál Szőnyi Pál

megválasztva: 1847

Rónay Jáczint János

Vachott Sándor

Vachott Sándor 1818 november 17-én született Gyöngyösön, hol a katholikus gymnasiumban vette első oktatását. Innen Eperjesre ment az evangelikus lyceumban tanulmányait folytatni. Első költői kísérletei ez időszakra esnek. 1838-ban, midőn Nógrádban törvénygyakornok volt, megjelenvén az Athenaeumban nehány verse, rövid idő múlva jelesebb lyrikusaink közt fénylett neve, s a Kisfaludy-társaság őt 1842. januarius 22-én, az Akademia 1843. october 7-én tagjául választá. Költeményeit 1845-ben szedte össze s adta ki Pesten ily czím, alatt : „Vachott Sándor versei". Ezeket követte 1847-ben „Báthori Erzsébet, történeti beszély két énekben". 1848-ban a magyar kormánynál hivatalt vállalván, 1849 végén rédei birtokára vonult, s itt csendesen élt családjának s az irodalomnak; de forradalmi czélzatok gyanújába vétetvén, 1853-ban elzáratott. A fogságban kedélybetegségbe esett, melynek 1861. aprilis 9-én halál vetett véget. Testvére, Imre 1856-ban Sándor „Összes költeményeit" bocsátotta közre, s Tóth Lörincz a Kisfaludy-társaság 1861-diki közülésében gyászbeszéddel üllötte meg emlékét. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár