1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1841

Henszlmann Imre Lugossy József Peregriny Elek Trefort Ágoston

megválasztva: 1843

Batsányi János Gorove István Reguly Antal Vachott Sándor

megválasztva: 1844

Csécsy Nagy Imre Fest Vilmos Korponay János Mészáros Lázár Petrichevich Horváth Lázár

megválasztva: 1845

Frankenburg Adolf Pauler Tivadar

megválasztva: 1846

Kiss Pál Szőnyi Pál

megválasztva: 1847

Rónay Jáczint János

Reguly Antal

Reguly Antal született Zirczen, Veszprém megyében, 1819-ben jul. 11-dikén. Iskoláit Győrött és Pesten végezte. Húsz éves korában, kivált a magyarok eredetét és ősi fészkeit nyomozandó s a magyarral rokon nyelvek tanulmányozása végett, útra kelt, s Kielből Koppenhágába és onnan Stockholmba indulván, a finn–magyar rokonságnak megfejtését tűzte ki magának. E czélból Abóba ment, s a svéd nyelvet tévén sajátjává, ennek segédével a finn néptörzs regéit és történetét tanulmányozta. 1840-ben Lomnasaho finn helységben megtanulta a finn nyelvet, majd beljebb menvén éjszak felé Kareliába, a lapp nyelvvel és regékkel foglalkodott. Innen Kemibe indult, honnan 1841-ben elindulván, egy ideig Helsingforsban tartózkodott, melynek tudományos társasága őt tagjául választá. Most Szentpétervárra ment, az eszth (észt) és orosz nyelveket sajátjává tette s a keleti finnek látogatására készült, mi végre a szirjen (zürjén), mordvin, cseremisz és csuvasz nyelveket tanulmányozta. Az Akademia által némi pénzsegéllyel ellátva s 1843. october 7-én levelező taggá választva, majdnem egy időben a történt választással, indult el Pétervárról ural-sziberiai útjára. Moszkván s Novogorodon át a Volgán lefelé oct. 25-dikén érkezett Kazányba. Innen útját a votyák (votják) és baszkir (baskír) népfaj közt folytatta, december 14-én átkelt az Uralon, s a vogulok közt hosszabb ideig múlatván, vogul szótárt írt össze. 1844-ben Pelimből indulván ki, a tudományosan művelt utazó által még soha meg nem látogatott éjszaki vogulok hazájába sok nélkülözés és életveszélyek közt hatolt be. 1845-ben a vadász és halász nomádtörzsök közt vándorlását folytatván Brezovába érkezett, hol ostyák (osztyák) tanulmányait, jegyzeteit gyarapította. Innen Kazánba indult, s a cseremisz és csuvasz nyelvek bővebb tanulmányozása végett a rafai kolostorba vonult. E közben az Akademiától s a Reguly-társaságtól újabb segély érkezvén, két évet Kazanban (Kazany) tölthetett nyelvészeti ismereteinek öregbítésére, tökélyesbítésére. Aztán visszament Pétervárra, hol az éjszaki Uralvidék földabroszát kidolgozta. Roncsolt egészsége miatt Graefenbergben, s hogy magát tudományában inkább tájékozhassa, Berlinben múlatozott egy ideig, mielőtt 1848-ban hazájába visszajött. Ekkor a pesti egyetemi könyvtár első őrévé neveztetvén, a majdnem tíz éven át gyűjtött kincsek rendszeres feldolgozásához készült, de folytonos betegeskedése e szándékában akadályozta, s 1858-ban augustus 23-dikán vérhányás véget vetett életének. Hátrahagyott munkáinak szerkesztésével Hunfalvy Pált bízta meg az Akademia. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár