1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Kováts Mihály

Kováts Mihály született 1762-ben jul. 7-dikén Abaúj megye Korlát nevű helységében, hol atyja református lelkész volt. A bölcsészeti tanulmányokat Sáros-Patakon, az orvosiakat Pesten végezvén, gyakorlat végett felment Bécsbe a kórodák látogatására. 1794-ben aprilis 29-dikén orvostudori oklevelet nyert a pesti tudományegyetemnél, hol őt később az orvosi kar tagjainak sorában is találjuk. A jenai ásványtudományi társulat oklevéllel tisztelte meg, s 1832-ben mart. 9-dikén a Magyar Tudományos Akademiánák levelező tagjai közé soroztatott. 1844-ben aprilis 29-dikén, mint orvostudorrá avatásának ötvenedik évfordulati napján, ünnepélyesen üdvezeltetett az Akademia által, melynek ülésein agg korában is gondosan szokott megjelenni. Félszázadnál tovább híven fáradozott a nemzeti nyelv s a hazai tudományosság körül. Meghalt Irsán, 1848-ban. Nyomtatásban a következő munkák jelentek meg tőle: 1. Hufeland: Az emberi élet meghosszabításának mestersége, .. . alkalmatosság szerint a magyar hazára szabatott, néhol pedig megbővítetett (I–II. köt. Pest, 1798), második kiadás e czímmel: Az ember élete meghosszabbításának mestersége (I–II. köt. Pest, 1799), harmadik kiadás ily czím alatt: Makrobiotika vagy az ember életét meghosszabbító mesterség (Buda, 1825); 2. Szükségben való és segedelemtábla a vízbefúlt, megfagyott, felakasztott emberekre és holtan születni látszott kisdedekre nézve (Pest, 1798); 3. Szükségben való és segedelem-tábla a veszettkutya-harapásról, a mérgekről stb. (Pest, 1798); 4. Struve Ker. Ág.: A gyenge élet meghosszabbításának és a gyógyíthatatlan nyavalyák húzásának mestersége (I–III. köt. Pest, 1802); 5. Gren Fr.: A Chemia vagy Természet titka (I–IV. köt. Buda, 1807); 6. Állati mágnesesség mérő serpenyője (I–II. köt. Pest, 1819); 7. A hirtelen halál veszedelmeiben való segedelem (Pest, 1830); 8. Rettungsmittel in plötzlichen Todesgefahren (Pest, 1820); 9. Rövid oktatás, mit kell és mit nem kell cselekedni a falusi bábának a természeti szüléskor (Pest, 1822); 10. Értekezés a himlőkiirtásról (Pest, 1822); 11. Lexicon mineralogicum enneagloticum (Pest, 1822); 12. Medicina forensis vagy orvosi törvénytudomány (Pest, 1828); 13. Antiorganon, azaz: Orgonarosta (Pest, 1830); 14. Háromnyelvű fejtő; természethon, titoktan, orvostudomány műszótára, azaz: onomatologia physiographica, chemica, jatrica (Buda, 1845). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár