1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Kovács Pál

Kovács Pál 1808. júl. 1-én született Dégen, Veszprém-megyében, hol atyja Ferencz, előbb győri mérnök, gr. Festetics Antal jószágigazgatója volt. E derék atya, akit már kilencz éves korában elvesztett, maga is kedvelte, sőt művelte a magyar irodalmat, Kazinczyval s Csokonaival barátságos levelezésben állott s Péczely Mindenes Gyűjteményének dolgozótársa volt. A tehetséges fiú a pápai ev. ref. collegiumban kezdé tanulói pályáját, innen a pesti egyetemre ment. Itt mint orvosnövendék csakhamar megismerkedett az írói körökkel s kísérletet tett az irodalmi pályán. 1824-ben írta „Egy füst alatt két lakodalom” czímű első vígjátékát, amely azonban se színpadra nem került, se nyomtatásban meg nem jelent. Tulajdonképp 1828-ban kezdődik irói pályája, egy önállóan megjelent bohózattal (Karácson éjjele vagy a köszöntő versek. Névnapi tréfa 1 felv. Buda, 1828.). Ezt követte számos kisebb színmű és beszély: A klavirmester. Vígj. 1 felv. (Urania, 1828); Magának akart, másnak kért. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1829.); Mindennek van haszna. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1829.); Öreg kérők. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1830); Melyik a sok közül. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1830.) Farkas van a verésiben. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1831.) Az álkirály. Vígj. 1 felv. (Aurora, 1832). E vígjátékok némelyike elő is adatott. Mint beszélyíró is termékeny volt, 1834-ig a következő beszélyei jelentek meg: Kicsinyből mi lesz? (Koszorú, 1828.); A szökés. (Koszorú, 1829.); Nem az volt, kit gondoltam. (Aurora, 1830.); Viz-kereszt. (Aurora, 1831.); Mindenütt jó, de legjobb otthon. (Nefelejts, 1832.); A lúdczomb. (Aurora, 1833.); Jaj be jópofa vagyok én. (Aurora, 1833.); Fehér czipók. (Nefelejts, 1833). Költeményeket is írt ez időtájt — bár kevesebb szerencsével — az Urania, Nefelejts és Aurora zsebkönyvekbe, s a Koszorú és Társalkodó folyóiratokba. 1833-ban orvos-tudori oklevelet nyert, magyar nyelven irván tudori értekezését: A növendék nőnem. (Pest, 1833.). Ezután beutazta Németország egy részét. Berlinben több időt töltött s megismerkedett Hahnemannal. Útjából megtérve 1835-ben Győrött települt meg, hol a Pestre átköltözött jeles homeopatha Bakody helyét foglalván el, csakhamar keresett orvos lőn, s Győr megye tiszteleti főorvosává neveztetett ki. Orvosi elfoglaltsága miatt sem hagyott fel a szépirodalommal, s különösen 1846-ig legtermékenyebb beszély- és színműíróink közé tartozott. Ez időszakban írt színművei a következők: A zsivány. Vígj. 1 felv. (1833); A féltés gyötrelmei. Vígj. 3 felv. (1835); A koldusleány. Dráma 4 felv. (1834); A kiadó lak. Vígj. 1 felv. (Emlény, 1839.); Az általános örökös. Vígj. 1 felv. (Emlény, 1840.); Egyetlen leány. Vígj. 4 felv. (Emlény, 1841.); A művész álma. Dráma 5 felv. (Színműtár. Szerk. Nagy Ignácz. III. köt. 8. füz., 1843.); Nemesek hadnagya. Népszínmű 5 felv. (1844); A nyomor iskolája. Dráma 5 felv. (1845). Beszélyei még számosabbak: Hivatlan orvos. (Regélő, 1834.); Ki hitte volna. (Aurora, 1834.); Veszedelmes újítás. (Rajzolatok, 1835.); Három az igazság. (Társalkodó, 1835.); Mennyi a ház, annyi a szokás. (Aurora, 1835.);_ Húshagyó kedd. (Aurora, 1836.); A polgárleány. (Aurora, 1836.); Éjjeli rémalak. (Társalkodó, 1836.); Nagybácsi és nagynéni. (Athenaeum, 1837.); Román és nem román. (Aurora, 1837.); Mindennek van ideje. (Athenaeum, 1837.); A vasúti részvények (Emlény, 1839.); A hideg viz mindent meggyógyít. (Budapésti árvízkönyv, 1839.); A gyermek szerelme. (Regélő, 1842.); A növendék. (Nemzeti Almanach, 1842.); A víg czimborák. (Magyar Életképek, 1843.); Költő és színpad. (Regélő, 1843.); A nőkebel bosszúja. (Nemzeti Almanach, 1843.); Első betegem. (Pesti Divatlap, 1844.); Igen és nem. (Életképek, 1845.); Kandi nő. (Pesti Divatlap, 1845). Mind e színművek és beszélyek — némi válogatással s még meg nem jelentekkel pótolva — összegyűjtve is megjelentek 1833–1846: Thalia. Eredeti színdarabok gyűjteménye. I. köt. Pest, 1833., II. köt. Pest, 1834., III. köt. Győr, 1837.; Kovács Pál munkái. I—Il. Köt.: Beszélyfüzér. (Pápa, 1841.), III. köt.: Eredeti színművek. (Győr, 1846.), 1V. Köt.: Beszélyfüzér. (Győr, 1846.). A kiváló tehetségű és nagy munkásságú írót az Akadémia már 1833-ban lev. tagjává választotta, ugyanazt tette a Kisfaludy-társaság is 1838-ban. De Kovács Pál nemcsak az irodalomban töltötte be helyét, hanem a társadalomban is. Mint keresett orvos, kedvelt író s lelkes hazafi nagy népszerűségnek örvendett Győrben, s igen jótékonyan hatott a magyar nemzetség erősítésére és fejlesztésére. Győr megye az ő sürgetésére vette pártfogásába a magyar színészeket s később is az ötvenes években a város polgárai részben az ő közbenjárására támogatták a magyar színtársulatokat. 1846-ban egy kereskedelmi és irodalmi lapot alapított és szerkesztett „Hazánk” czím alatt, amely nagy hatással szolgálta azon a vidéken a nemzeti ügyet, s amelynek Petőfi is dolgozótársa volt, és számos költeménnyel és útirajzzal gazdagította. 1846-ban — s kivált a forradalom után — kevesebbet írt ugyan Kovács Pál, de egész haláláig nem tette le a tollát. Majdnem hatvan évig volt buzgó munkása a magyar szépirodalomnak; 1877-ben ünnepelte Győr városa félszázados írói jubileumát, melyben részt vettek a fővárosi irodalmi testületek is. Maga egy vidám versben fejezte ki ez ünnepen érzelmeit: Arany lakodalom. (Győri Közlöny és Főv. Lapok, 1877.) Mint férj s hat gyermek atyja, boldog családi életet élt, azonban igen szeretett Ödön fiának halála — ki már szépreményű orvos volt — mélyen megszomorította. Ez idő tájra esnek kevésbé munkás évei. Azonban erőt vett szomorúságán s végperczeiig betegeinek s a közügyeknek élt. Meghalt 1886. aug. 13-án, mint az Akademia és Kisfaludy-társaság legrégibb s utolsó képviselője azon írói csoportozatnak, amelyet Aurora-körnek nevezett el irodalomtörténetünk. Kovács Pál leginkább mint beszélyíró tűnt ki. Kisfaludy és Fáy nyomain indult, kik részint komikai, részint humoros beszélyeikben a magyar középosztályok házi és társadalmi életét kezdették rajzolgatni. Komikuma és humora nem mélyebbre ható, de kellemes és derült s nem hiányzik bennük bizonyos magyar íz. A harminczas években írt beszélyei a legsikerültebbek, később némi modorosságot és erőltetést érezhetni rajtuk. A drámai pályán kevésbé volt szerencsés, a beszélyíró előnyei, a vonzó subjectivitas és az elbeszélés elmés élénksége itt nemigen érvényesülhettek, s a drámai lelemény és technika tekintetében soha sem tudott magasabb fokra emelkedni. Azonban egész pályája a magyar szépirodalom jelesebb bajnokai közé emelték őt, és sikerültebb beszélyei máig sem vesztették el vonzerejüket. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár