1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Kopácsy József

Kopácsy József született május 30-dikán 1775-ben Veszprémben, hol a középtanodák végeztével 1791-ben azon megye kispapjai közé felvétetvén, a bölcsészetet és hittudományokat a pozsonyi fő papnöveldében tanulta. 1796-ban a veszprémi növeldében tanulmányok felügyelője, majd a püspöki helytartó titoknoka, 1798-ban fölszenteltetett. E hivatala mellett 1799 óta szintén a veszprémi növeldében az egyházi történetet és törvényt tanította, 1805-ben szentszéki közbíró, 1806-ben veszprémi plebános és alesperes, 1807-ben kanonok, néhány év múlva somogy-szentjakabi apát, hantai prépost és veszprémi főesperes, az 1811–2-ki országgyűlésen káptalani követ, 1817-ben kir. táblai főpap, 1819-ben prisztinai czímzetes püspök és hétszemélynök, mely hivatalt 1822-ig mint fejérvári, s 1825-ig mint veszprémi püspök is folytatta, míg 1831-ben tőle saját kérelmére fölmentették. Egyházi s bírói pályán szerzett érdemeiért a felség őt 1828-ban belső titkos tanácsossá, 1839-ben pedig esztergomi érsekké s az ország herczegi főérsekévé nevezte, mely méltósága mellett 1842-ig a veszprémi püspökséget is viselte. Az academia, melynek alaptőkéjéhez ő az egyházi férfiak közül elsőként járult (1830-ban 1000 pft-tal), első nagygyűlésében 1831-ben választotta tiszteleti tagjául. Nyomtatásban megjelentek tőle: 1. Az israelitáknak és keresztényeknek szokásaik és erköltseik, Henry apát után francziából (1–2. köt. Veszprém, 1801–2); 2. Beszéd Károly Ambrosius eszterg. érsek emlékezetére (Buda, 1810); 3. Egyházi beszéd, midőn az esztergami fő-anyatemplomnak fundamentoma ... letétetnék (Esztergom, 1822); 4. Számos egyházi beszéde kéziratban. Meghalt sept. 18-dikán 1847-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár