1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Baricz György

Baricz (Baritz) György született 1779-ben october 28-dikán Nagy-Enyeden, hol atyja ref. predikátor volt. Miután szülővárosában a philosophiai, theologiai és törvénytudományi tanulmányokat elvégzé, 1802. septemberben, testvérbátyja, a mostani erdélyi főorvos, Baricz János ajánlására — ki Bécsben az orvosi pályára készült — a cs. kir. ingenieur-academiába, bár a törvényes 15 évi koron jóval túl, felvétetett. Öt esztendei tanfolyam után, miután János főhg. — mint az academia főkormányzója — még 1805-ben a hadi mérnöki testbe cadétnak befogadta, s 1806-ban gr. Festetics György által rendes segéddíjjal gyámolíttatott, sept.-ben 1807-ben ugyanott főhadnagynak nevezte ki. E testütetnél aztán rangról rangra emelve, miután Ragúzában, Leopoldvárában, Eszéken és Peschierában, várerősítési helybeli, 1836-tól fogva pedig dalmátországi kerületi igazgatóságot viselt, novemberben 1839-ben alezredessé neveztetett ki. Írói pályáját Tacitus — kedvencz írója — fordításával kezdette meg, melyet még 1822-ben indított el ily czímmel: Cornelius Tacitus munkái. Magyarra ford. Baricz György cs. kir. ingenieur kapitány (Első kötet. Bécsben, 1822). E kötetben Julius Agricola, Germania és az Orátorokról foglaltatnak; kéziratban maradtak tőle ugyanezek kijavítva, továbbá Tacitus Historiája és Annálisai teljesen, valamint ifj. Plinius Levelei nagyobb része. Említendő még a Magyar Kurir 1823-ki folyamában megjelent értekezése Egy, a Dunán Pest és Buda között épitendő, lánczon függő állandó hídról, melyet az Ephem. Posonienses-ben deákra fordítottak. Az academia őt második nagygyűlésében, mart. 9-dikén 1832-ben választotta lev. tagjául, mely állásában részint kéziratok vizsgálásával, részint szótári dolgozatokkal bízatott meg. A halál dec. 27-dikén 1840-ben érte utol, élte 61-dik esztendejében. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár