1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Kerekes Ferencz

Kerekes Ferencz született Erdőhegyen 1784-ben jun. 22-dikén , iskoláit Debreczenben végezvén, további kiképeztetése végett Bécsbe ment, hol mint Pethe Ferencznek, a Nemzeti Gazda szerkesztőjének segéde, 1814-ben magyarra fordította Rohlwes Baromorvoskönyvét, mely azóta több kiadást ért. Szintén Bécsben laktában, 1816-ban hozzáfogott Virgilius Georgiconjának fordításához, melyből egy ívnyi mutatót a Magyar Kurir mellett ki is adott, de melynek folytatása abban maradt, mert ekkor hívatván meg természettörténeti és vegytani tanárul a debreczeni ref. collegiumhoz, szükségesnek találta, mielőtt tisztéhez lát, a külföld nevezetesebb tanintézeteivel közelebbről megismerkedni. Freibergben és Berlinben léte alatt írta Betrachtungen über die chemischen Elemente czímű munkáját, németül azért: „mivel reménylette – mint az Akademiához 1839-ben beküldött jegyzékében írva hagyá – hogy így talán inkább meg fogja ismerni a tudós külföld ezen munkájában kifejtett gondolatait. De így is kevesen figyelmeztek reá, vagy azért mivel gondolatai a chemiában az eddig szokott gondolkodás módjától nagyon eltávoztak, vagy részint talán azért is, mivel munkája 1819-ben Pesten jött ki, honnan a tudós külföld valami nevezetest várni a tudományokban ezelőtt még nem szokott, s így említett munkája a tudós világ előtt úgyszólván egészen ismeretlen máig is.” Tanszékének elfoglalása után több évig csak a tanulásnak és tanításnak élvén, az irodalom mezején huzamosabb ideig nem találkozunk vele. 1836-ban jelent meg Értekezés és kitérések czímű munkája, melyben etymologiai és orthographiai elveit fejtette ki, s mely a magyar nyelvtudomány művelőinek különösb figyelmét vonván magára, szerzője 1837-ben sept. 7-dikén az Akademia lev. tagjává választatott. Ugyancsak 1837-ben írta a lipcsei (Jablonowsky-féle) tudományos társaság által megfejtés végett kitűzött jutalomkérdésre feleletül De quantitatibus imaginariis commentatio, melyet a lipcseiek a jutalom felére érdemesítettek. 1840-ben A mathesis tanítási módjairól s a mathesisbeni ellenmondások okairól czímű értekezését adta ki a Tudományos Gyűjteményben. Következtek: Szorszámtan s egyszersmind előkészület a fellengős mértanra (Debrecen, 1845); Négyes kistűkör (Debrecen, 1848). Két évvel később, 1850-ben július 29-dikén a halál véget vetett Kerekes munkásságának. Hátrahagyott kézirataiból Csányi Dániel által A felsőbb mértan valódi alapelvei bocsátattak közre, a lipcsei tudósok által koszorúzott pályairat is kapcsoltatván ide toldalékul. Emlékbeszédet Lugossy József mondott felette az Akademiában 1850-ben sept. 28-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár