1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Kassai József

Kassai József született 1767-ben martius 15-dikén Bodrog-Kisfaludon, Zemplény vármegyében; tanulását Tokajban, az ottani piarista gymnasiumban kezdte 1779-ben, folytatta 1783/4-ben a kassai főgymnasiumban, Baróti Szabó Dávid alatt; a philosophiát szintén itt 1785/6-ban. Az utóbbi évben gr. Esterházy Károly egri püspök alatt ennek megyéjébe kispapnak vétetett be, s mint ilyen a hittudományt a pesti egyetemi növendékházban négy évig hallgatta. Itt a haza valamennyi vidékeiről összegyűlt társak közt lőn Kassai először figyelmessé nyelvünk különféle beszédejtéseire, tájszavai- és szólásaira, s ugyanitt s ez által gerjesztve kezdé nyelvtani s lexicographiai jegyzékeit, melyeket egész éltén át folytatva, idővel nagy szótárába mentek által. Áldozó pappá avattatván, 1790–4-ig Tarczalon mint káplán, s 1794 decemberétől 1824-ig Szerencsen mint plebános, híven és buzgón felelt meg lelkipásztori hivatalának. Ekkor Cseh István kassai püspök által 300 vft-tal nyugalmaztatván, három évet Almási Jánosnál töltött, annak noszvai kastélyában, 1827-től fogva pedig Szepessy Ignácz püspök védszárnyai alatt munkálkodott Pécsett, ki mind nyelvtanát kinyomatta, mind nagy szótára kiadásában segítette. Ez időszak alatt következő munkái jelentek meg: 1. Magyar nyelv-tanító könyve (S. Patak, 1817); 2. Barátságos s ügyes felelet azon barátságos szem-ügyre… (Kassa, 1818); 3. Tudományos torlás, azaz Thewrewk J. urnak vádjaira való barátságos felelet (Tud. Gyűjt., 1820. II.); 4. Szerencs városának leirása (Tud. Gyűjt., 1820. VIII.); 5. Egy magyar fejedelmi pompás látogatás (Tud. Gyűjt., 1821. IV.); 6. Melj (pectus) szónak származtatásáról (Haszn. Mul. 1827. I. 28. sz.). A magyar academia, melynek ő még 1831-ben bejelentette szótári munkálkodásait, mart. 9-dikén 1832-ben választotta lev. tagjául. Azóta indult meg 7. Származtató, s gyökerésző magyar-diák szó-könyv (Pest, 1833–8.; négy csomó A–P., az utolsó két csomó, vagyis a munka vége, kéziratban maradt). A halál 1842-ben mart. 15-dikén érte utól a munkája folyvásti javítgatása s pótlásával foglalatos aggastyánt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár