1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Kállay Ferencz

Kállay Ferencz született Debreczenben 1790-ben dec. 2-dikán. Tanulását szülővárosában kezdé, s a törvénytudomány hallgatásával be is végzé. Ez időközben megismerkedett Kölcsey Ferenccel, ki szintén a debreczeni iskola növendéke volt, s kivel később is 1820-ig szoros barátságban állott. „Levelezésünk 1820 után – olvassuk Kállaynak 1834-ben kelt jegyzetei közt – megszakadt; én még néhány ízben írtam hozzá, de választ nem kaptam; mindamellett az iránta való tisztelet és igaz szeretet érzetei ki nem aludtak máig is szívemből, sőt első ifjúságom napjaira visszaemlékezvén ottan-ottan, nem győzök elég hálát adni az égnek, hogy egy oly baráttal, mint Kölcsey, igen jókor megajándékozott.” 1812-ben Kállay Debreczenből Pozsonyba ment, hol az országgyűlés végszakát látta, s hol másfél évig joggyakornok volt Pozsony vármegye akkori jegyzője, Mailáth György oldala mellett. Pozsonyból Pestre jött a királyi táblához jegyzőül, s itt ügyvédi oklevelet nyervén, 1813-ban felment Bécsbe német törvényt tanulni, miből 1814-ben kiállván a vizsgálatot, auditorrá neveztetett a második székely gyalogezredhez. Tizenhárom terhes szolgálati év után – Kezdi-Vásárhely hatóságához harmincznégyezer lélek tartozott, s Kállay a más két székely ezrednél is köteles volt szolgálatot tenni, ha auditoruk nem volt – 1827-ben nyugodalomra lépett. Most két esztendeig Nagy-Enyeden lakván „historiai értekezését a székelyekről” itt írta 1829-ben. 1830-ban ősszel visszament Kezdi-Vásárhelyre, hol akkor báró Lakos vitte a kormányt, kivel megismerkedhetnie szerencséjének tartá. Ekkor írá munkáját a „nemzeti képviseletről”, melyet az Akademia kiadás végett elfogadott, de melynek megjelenését a censura gátolta; ekkor Pethe Társalkodójának is egyik írója vala. Az Akademia által 1832-ben martius 9-dikén levelező-, 1832-ben september 1-jén rendes taggá választatván, Budapestre jött lakni, hol kivált a régibb történetnyomozás s az összehasonlító philologia mezején volt munkás, de figyelmét a philosophiára, a társadalmi tudományok egészére is terjesztvén ki. Külön megjelent munkái: 1. Felelet az Akademia ezen jutalomkérdésére: Miképen lehetne a magyar játékszínt Budapesten állandóan megalapítani. (Kiadta a m. t. Társaság, Buda, 1844); 2. A magyar nemzetségről (Pest. 1836); 3. Kölcsey Ferencz gyermek- s ifjukori rajza (Pest, 1839); 4. Wesselényi Miklós Szózat czímű munkájának birálatja (Pest, 1842); 5. Az esküttszékekről (Pest, 1848); 6. Finn-magyar nyelv (Pest, 1844). Irodalmi munkásságának jóval nagyobb részét folyóiratainkban s rokon gyűjteményekben találjuk; a Wigand által kiadott Ismerettárban, a Tudományos Gyűjteményben, a Kritikai Lapokban, a Tudománytárban, a Pesti Hírlapban, a Világban, a Nemzeti Ujságban, a Magyar Akadémiai Értesítőben s Évkönyvekben; az utóbbiakban Köteles Sámuel és Görög Demeter felett készült emlékbeszédei is állanak. Még több kéziratban maradt; s ezeket 1861-ben januarius 1-jén bekövetkezett elhunyta után megvásárlotta az Akademia. Halála előtt kevéssel A magyarok ősvallása czímű pályairata a Kisfaludy-társaság által nyertesnek nyilváníttatott. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár