1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi Csoma Sándor született 1784-ben apr. 4-dikén Kőrösön, az orbaji székben, Háromszék egyik megyéjében. Tanulását az enyedi ref. collegiumban végezte 1815. körül, innen Göttingenbe ment, hol két évig leginkább a nyelv- és történeti tudományokat űzte, előkészületül ázsiai útjához, melyet a magyarok régi lakhelyei kinyomozására tenni szándéklott, s melyre 1819-ben novemberben meg is indult, Oláh-, Bolgár és Románországokon keresztül; Enosnál hajóra ülvén, Alexandriában szállt ki, innen Palestinába hajózott, s részint gyalog, részint karavánokkal Aleppón, Bagdadon keresztül Teheránba igyekezett, hol 1820-ban oct-ben meg is érkezett, s az angol főconsulban, mint utóbbi vándorlásain Moorcroft angol utazóban is, tanáccsal és pénzzel kész pártfogókra talált. Juniusban 1822-ben Lehben, az akkor már Chinának hódolt Ladiki királyság városában, állapodott meg, s Sangs-Rgyas zangskári lámában védjét, s Tibet tanulmányainak, melyek akkor munkálkodásai elősorába léptek, buzgó segítőjét tisztelte. Onnan átkelvén 1827-ben a Himalayán, a kanami klastromba vonult, hol elébbi munkáit oly sikerrel folytatta, hogy híre nem csak Kelet-Indiában, hanem Angliában is elterjedne, s 1830-ban apr-ban a Londoni Ázsiai-társaság tagjává is elválasztatnék. 1831-ben végre elhagyván Tibet magányosságát, munkái kiadása s a sanscrit nyelv megtanulása végett Calcuttába ment, hol a bengál Ázsiai-társaság könyvtárnokává; 1833-ban pedig nov. 15-dikén Pesten a m. academia lev. tagjává választatott. 1834-ben következett két fő munkájának kiadása: 1. A grammar of the tibetan language, in english (Calcuta, 1834); 2. Essay towards a dictionary, tibetan and english (Calcutta, 1834). Kőrösi Csoma e munkáiból huszonöt hazai könyvtárnak kedveskedett, a neki úti segedelmül Magyarországban gyűjtött pénzből pedig kétszáz aranyat a m. academia tőkéi nevelésére ajánlott fel. Azóta az ázsiai tárgyaknak szánt calcuttai és londoni folyóiratok számos nevezetes közléseket hoztak társunktól, s neve a világ legjelesb tudományos utazóié és nyelvtudósaié közt ragyogott. 1842 elején elhagyván Calcuttát, ismét Tibet felé fordult, de Lassának vett útjában megbetegedvén, Dardzsilingben apr. 11-dikén egy veszedelmes láznak áldozata lett. Literáriai egész bútorát a keletindiai angol kormánynak hagyta, melynek jóvoltival szakadatlanul élt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár