1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Jerney János

Jerney János született 1800-ban maj. 12-dikén Dorozsmán, a jászkún kerületben; iskoláit Pesten és Pozsonyban járá, majd Bécsben a tudományegyetem tanáraitól az archaeologiát s a keleti irodalmat hallgatá. 1821-ben ügyvédi oklevelet nyert, de hajlama őt az irodalmi, különösebben a történetnyomozási pályára vonzá. A Vizsgálódások a régi kún nemzet nyelvéről (1825-ben jutalmat nyert pályamunka), a Gondolatok a jászkürtről, ahhoz hasonló több kürtök ismertetésével (Szeged, 1827), a Világosítás Ázsiában a Kaukazus hegyén lakó avarok és kúnságiak nyelvének magyartalansága iránt (Szeged, 1829) czímű munkái lelkiismeretes buzgalmat tanúsítottak. Historiai, diplomaticai és sphragisticai értekezései, közleményei s bírálatai a Hasznos Mulatságokban (1833), a Társalkodóban (1834), a Tudományos Gyűjteményben (1835) haladásra mutattak, s az Akademia őt 1837-ben sept. 7-dikén levelező-, 1838. sept. 7-dikén rendes tagjául választá. Székfoglalója „A magyarországi bessenyökről” az Évkönyvek V-dik kötetében olvasható. Ezen túl több rendbeli dolgozataival találkozunk: az Akademiai Évkönyvekben: A mongol hadvezér levele IV. Bélához (1844); a Tudománytárban: A kubecsi népség (1839), Közlemények a hunscytha betűkkel irott túróczi régiségről (1840), Való-e, hogy az orosz birodalom alapítói magyarok voltak. Ráday Pál benderi követségének naplója (1841), Kadin mongol hadvezér parancslevele (1842), A Kuma-melléki magyar városról, az Erdélyben találtató fakönyvekről, a szlávok tót nevéről (1843) sat.; az Athenaeumban, a Figyelmezőben. 1844–5-ben Moldvában, Besszarabiában, Krímben sat. tett tudományos utazásának eredményeit 1852-ben adta ki ily czím alatt: Keleti utazás a magyarok öneredeti helyeinek kinyomozása végett (2 kötet). Követték ezt Magyar nyelvkincsek az Árpádok korszakából (Pest, 1854), Palócz nemzet és Palócz krónika (Történelmi Tár, I. köt.), A magyarországi káptalanok és conventek, mint hiedelmes és hiteles helyek története (Történelmi Tár, II. köt.). Meghalt 1855-ben decemb. 24-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár