1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Horváth János

Horváth János Csicsón, Zala vármegyében született 1769. nov. 4-dikén középrendű, szegény, de nevelésére lehetséges gondot fordító szüléktől. Kisebb iskoláit Pápán és Veszprémben végzé, a philosophiát s theologiát Posonyban, az akkor ott virágzó egyetemes növendékházban. Itt veté meg alapját jeles egyházi szónokságának, mely utóbb annyira elhíresíté, minden e művészséghez tartozó fő- és segédeszközök szorgalmas használása által. Pappá szenteltetvén, 1792-ben veszprémi káplán, utóbb (1797) szőlösgyörki plébános lett; s írói szorgalmával gr. Festetics György figyelmét magára vonván, ezáltal 1801-ben keszthelyi plébánossá és hahóti apáttá neveztetett. Ezen időszakban egyházi dolgain kívül a nemes ifjak nevelőházának, hangászati, rajz és nemzeti iskoláknak viselte gondját, s a vármegyei árvaügyi biztosságban elnökséget vitt. Buzgósága elismeréseül Ő Felsége 1808-ban veszprémi kanonokká, kevéssel utána rudinai apáttá nevezvén ki őt, 1810-ig a papnevelő ház s a hittudományok igazgatóságát vítte, minden ebbeli foglalatosságaitól fönnmaradt idejét a literaturának szentelvén. Sorsosai benne helybetett bizodalmát bizonyítja 1815 següsdi, majd pápai, végre sümegi főesperességre emeltetése, s 1822-ben a magyar nemzeti zsinatra, valamint 1825-ben az országgyűlésre követül küldetése; mely pályát egy mással válta fel, midőn 1826-ban Ő Felsége által kir. helytartósági tanácsossá, bosoni püspökké, s a pesti egyetemnél miután a hittudománynak tiszt. doctorává tétetett, a hittudományi kar elnökévé neveztetnék. Befejeztetvén az 1825/27-i országgyűlés, az országos küldöttségben vett részt, 1828-ban pedig a m. t. Társaság alaprajzát szerkesztő választmánynak volt tagja; 1829-ben udv. tanácsos és referendár, 1831-ben székesfejérvári püspök, 1832-ben belső t. tanácsos, s literaturai erdemeiért. az academia tiszt. tagja. Irói pályájának, melyet püspökké neveztetésével rekeszte be, becses emlékei: 1) Pásztori dal. 1796. 2) Az istennek imradása. Veszprém, 1796., 2. kiad. u. o. 1812. 3) Vitéz Kinizsi Pálnak hantai. Veszprém, 1797. 4) Jézusnak az emberi nemzetet tökéletes szentségre és boldogságra vezető tudományának és példaadásinak szivreható rajzolatja. Danzer Jakab után. Veszprém, 1800. 5) Búzakalász-koszorú. Veszprém, 1801. 6) Mikepen kell embernek a kereszteket viselni tiszti hivatalában. Veszprém, 1811. 7) Hitbeli s erkölcsi oktatások. Nicole után. Veszprém, 1815. 8) Az ékesszólás a koporsóknál. Veszprém, 1816. 9) Egyházi értekezések s tudósítósok. Folyóírás, Veszprém, 1820—24. 20 kötet. S ezek közül külön lenyomtatva 10) Werbőczy első része 2d. czikkelyének magyarázattya. Veszprém, 1820. 11) Hyeromizus és Dikeophilas levelei. Veszprém, 1824. 12) A régi magyaroknak vallásbeli s erkülcsi állapotjokról. Tud. Gyűjt. 1817. II. 13) A keresztyén hit terjedésének történetei. Tud. Gyűjt. 1817. VII. köt. 14) Számos, egyenként kijött egyházi beszédek. 1797—1821. 15) Versezetek az Erdélyi Museumban. Meghalt Horváth János Pozsonyban, 1835. jan. 16-dikán. Hátrahagyott kéziratait Villax Ferdinand zirczi apát úr gondjaiba ajánlá. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár