1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Gorove László

Gorove László született 1780-ban junius 2-dikán Szamosújvárt, hol atyjától, ki e kir. város főbírája s több ízben kir. kormányszéki biztos volt, gondos nevelést vett. Szülötte városában kezdett tanulmányait, Kolosvárt folytatta, hol a philosophiát, s 1800-01 fogva Pesten a törvényt hallgatta. Itt Haliczky András német nyelv prof. a német, Dugonics a magyar literatura ismeretébe vezetvén őt, valamint Faludi és Kazinczy írásaik különös hatást gyakorlottak reá. Ez időben írta, huszonegy éves korában, a Jegyesek Carthagóban czímű regényt, mely azután 1807-ben jelent meg Budán. Atyjának 1801-ben történt halála félbeszakasztatta vele a törvényfolyamot, s átvétette családja érdekében annak hátrahagyott gazdaságát. E pályán annyi szorgalmat és ügyességet fejtett ki, hogy idővel az Alföld legvagyonosb birtokosai sorában látá magát. Emellett nem csak mint több vármegye táblabírája a közügyekben vett munkás részt, hanem a magyar literaturát is sok dolgozatokkal nevelte; mert fenn említett regényét nemsokára Jeczid és Haba (szomorujáték; Buda, 1806) és Az érdemes kalmár (érzékenyjáték; Buda, 1807) követték, melyek elseje a kolosvári színpadon szerencsével adatott is. Később a komolyabb tudományoknak szánván üres óráit, egy nagyobb munkáján kívül: A férfiúnak tökéletességei (Pest, 1823), számos értekezésekkel gazdagította a Tud. Gyűjteményt, különösen: 1. Az 1816. jan. 29. fergeteg leirása (TGy, 1819. VI.); 2. A Tisza virágzásának leirása (TGy, 1819. VIII.); 3. Szolnok várának viszontagságai (TGy, 1820. IX–XI. és 1821. VI. és VIII.); 4. A német vitézi rend leábrázolása (TGy, 1824. V–VII.); 5. Eger városának történetei (TGy, 1826. III. IV. X. XI. 1828. VII. IX.); 6. Sámuel Aba Saaron Heves vmegyében levő temetőhelye (TGy, 1830. V.); 7. Kalugyer helység határában fekvő dagadó forrás (TGy, 1836. VII.); 8. A bánsági bolgárok hajdani és mostani állapotjok (TGy, 1837. VIII. IX.), s néhány apróság a Koszorúban. A m. t. Társaság 1835-ben sept. 14-dikén választá őt levelező tagjává. Irói érdemeit egy, 1839-ben testvéreivel együtt tett jutalom-alapítvánnyal növelte, melynek kezelésére az academiát kérte meg. Nemsokára ezután, mart. 11-dikén rövid betegség vetett véget valóban közhasznú életének, mielőtt öröme lett volna lelkes István fiát az írói pályán fellépve látni. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár