1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Georch Illés

Született Etre-Karcsán, Csallóközben, 1772-ben sept. 28-dikán, szegény, de régi nemes vérből származott szüléktől; iskoláit Pozsonyban járta, honnan — elvégezvén 1790-ben a philosophiát — az esztergomi papnevendék-házban hittudományt, s innen kilépvén 1792–4-ben Pozsonyban törvénytudományt hallgatott. 1796-ban Pestre ment törvénygyakorlásra, 1797-ben a pozsonyi nemes fölkelt seregnél főhadnagyságot viselt, s még az esztendőben a pozsonyi gymnasiumhoz magyar nyelv professorává neveztetett. Emellett 1798-ban ügyvéddé, 1799-ben a bősi uradalom, 1802-ben Somorja és Pozsony, 1804-ben Kondé József ügyésze lett; s ennyi foglalatosságai, valamint írói munkálkodásai mellett kénytelen volt tanítói hivataláról lemondani. 1806 óta Albert szász-tescheni kir. herczegnek ügyésze, 1807-ben országgyűlési követe, 1813-tól 1830-ig a ráczkevi urodalom igazgatója. Munkái: 1. Etelkából kiválogatott remekje a helyes magyarságnak (Pozsony, 1800); 2. Honnyi törvény (1–3. köt. Pozsony, 1804–8); 3. Magyarország uralkodóinak származások és jelesebb tetteik (Pesten, 1818); 4. A helyesirás fő rendszabásairól. Marczibányi-jutalmat nyert pályamunka („Jutalomfeleletek” II-dik köt. Pest, 1821); 5. Disquisitio critica dissertationis historicae Baiero-Besserianae de ortu et nativitate Joannis de Hunyad (Pesten, 1826); 6. G. I. törvényes tárgyú értekezései (1–2. köt. Pest, 1833–4). Írói érdemeiért 1832-ben a m. t. Társaság tiszt. tagjává választatván, annak dolgaiban szorgalmasan részt vett mind halálaig, mely 1835-ben jul. 31-dikén történt, özvegyet s két fiút, két leányt hagyván maga után. Kéziratban maradt Honi törvénye, nagy gonddal újra kidolgozva. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár