1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Gegő Elek

Gegő Elek született Csík-Taploczán, Erdélyben, mart. 25-dikén 1805-ben; nevelkedett Csik-Somlyón, Maros-Vásárhelyt, Kolozsvárt, s a ferenczes barátok szerzetébe lépvén, Malaczkán (Pozsony vm.), Sz. Fejérvárt, N. Szombatban és Pozsonyban. Végzett tanulmányai után egyházi szónoki hivatalát Pozsonyban 1831-ben kezdte, folytatta Pesten, Szombathelyt s ennek vidékén; 1844-ben szerzetesi kötélyei alól feloldatván, gr. Zichy udvari káplánja lett, kinél csakhamar, u. m. oct. 9-dikén érte el kora halála. Nevezetessé tette magát mind népszerű buzgó szónoklatai, mind moldvai útja által, melyet 1836-ban az academia megbízásából tőn, mely őt még sept. 14-dikén 1835-ben választá lev. tagul. Írásai a kővetkezők: 1. A kereszt, vallás boldogítója az egyes embernek, s a köztársaságnak (Pozsony, 1832); 2. Magyarország rövid földleirása gyermek oktatásra. Albach után (Pest, 1834); 3. Egyházi beszedek (Pest, 1836); 4. A napkeleti epemirigy dúlásakor az égbeliek oltalma alá folyamodó kereszténynek rövid ajtatossága (Csík-Somlyó, 1833); 5. A moldvai magyar telepekről. A m. tud. academia elébe terjesztve (Buda, 1838); 6. Az egyeneslelkű hivatalviselő (Kőszeg, 1838); 7. Vasmegyei régi várak és várromok (Társalkodó, 1838); 8. Valami a költészet ügyében; 9. A szombathelyi emberszerető egyesület; 10. Leánynevelő intézet Rohonczon; 11. Rhodusi vitézek és Szoliman; 12. Szabó Imre kanonok és apát emlékezetének; 13. A csepregi pünkösti királyságtól; 14. Polgártörténeti kalászok Szombathely városa levéltárából; 15. Új és ó levelek, élő és holt könyvekből; 16. Pillanatom keletre; 17. A kegyetlen-kegyes török császár (mind a Társalkodó 1840-ki folyamában, Eő, G. E. F. G. Ignácz, Lekei, Gg jegyekkel). 18. A sz. Ferencz rendű bosnyák szerzetesekről (Tudománytár. Új folyam. V. köt.); 19. Bosnyákország története (Tudománytár. Új folyam. XIII. köt.), apróságok külön folyóiratokban, s némi kéziratban is.