1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Gáthy István

Gáthy István 1780. júniusában született Huszton, Máramarosban, hol atyja ref. lelkész volt. Alsóbb iskoláit a szigeti gymnasiumban végezte, innen 1794-ben Debreczenbe jött, hol tanulmányait folytatá 1800-ig. Ekkor Ó-Szőnyre ment iskolai tanítóul, s három évig járt el e tisztben, első munkája is ez időre esik: „A kótából való klavirozásnak mestersége az abban gyönyörködők kedvéért" (Buda, 1802). 1803-ban Pestre jött, hol az egyetemnél mind a mérnöki, mind a jogi tanfolyamot dicséretesen bevégezvén, mérnöki oklevelet nyert s egyszersmind királyi táblai jegyzőnek eskettetett fel. 1808-ban a pápai uradalom rendes mérnökévé lőn. E minőségében a gazdászatban s erdészetben is kiképezvén magát, 1830-ban a pápai uradalomból a tataiba által tétetett, mint főerdész. Ekkor írta következő munkáját: „Erdészet a haza jelen szükségeihez alkalmazva, három kötet", de mely azonképpen, mint egy másik, szintén e tájban készült: „a pénznek természete, annak a hitel által előállítható hatalma és a hitelbank" kéziratban maradt; az utóbbikat kiadandó volt ugyan az Akademia, de a censura ellenzé sajtó aló adatását. 1835-ben az úrbéri felmérések lévén napirenden, Gáty, ki most a tatai s gesztesi uradalmak főmérnökévé lett, evégre a szokott mérőasztal helyett az általa feltalált „szegtükröket" használta, s mert oly véleményben volt, hogy ezen műszer a földmérési tant alapjában megváltoztatta, két kötetben megírta „a földmérés tudományát”. Az első kötet az astrolabiumi földmérést, a második a tükörmérést foglalván magában; de ez is, mint majdnem valamennyi munkája, melyeket időről időre a tanulmányaival érintkezésben állott napi kérdésekről irogatott, nyomtatatlanul maradt; csak részek, töredékek jelenvén meg belőlük akkori folyóiratainkban. Ily sors érte több rendbeli hydraulikai s folyamszabályozási munkáit is, különösebben a Rába, Rábcza s Marczal szabályozásáról írottakat; a Marczal kiszárítása dolgában, mint az illető küldöttség mérnöke, már 1830-ban dolgozott ki tervet, mely el is fogadtatott, de ennek végrehajtása abbamaradt. Az Akademia Gátyt 1836. szeptember 10-én választá levelező tagjául; meghalt 1859. szeptember 24-én. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár