1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Forgó György

Forgó György született Tószegen, Pest vármegyében 1787-ben, szegény sorsú, köz szüléktől. Első iskoláit születése helyén és Czegléden, a gymnasiumi osztályokat Jászberényben végezte, s már ez időben önmaga volt kénytelen tanítgatás által szükségeit fedezni. 1803-ban Pestre jött fel philosophiát hallgatni; hol néhai Szűcs István phil. prof. által különösen kedveltetvén, általa pártfogoltatott, s mint házi tanító meglehetősen élődött, majd az orvosi karhoz menvén által, Eckstein Ferencz professor fia nevelését vette által, s e háznál barátsággal halmoztatott. Így teheté le már 1812-ben exameneit, minél fogva nov. 5-dikén orvos doctorrá; utóbb 1814-ben Lenhossék physiol. prof. segéde lett; s miután tudományát különös szerencsével kezdte volna gyakorolni, 1816-ban Pest vármegye főorvosává s az orvosi kar tagjává választatott. Forgó magát ismeretei, ügyessége és szerénysége által nemsokára a legkeresettebb orvosok sorában látta; s e környülállás mutatja, hogy a Hahnemann iskolájához 1820/1. szegődése, mert áldozatokkal járt, saját érdeke ellen is meggyőződését követő erős lélek tette volt. Részt vett Hahnemann Organonja fordításában: Organona a gyógyművészségnek, vagy Hahnemann Sámuel homoeopathiája (Pest, 1830). Cholera idején megyéje rendeléséből a kormány által adott utasításokat az akkor ajánlott több gyógymódokkal megtoldva adá ki: Utasítás az egészségre ügyelő hivataloknak (Pest, 1831), s az Orvosi Tárt nem csak buzgón pártfogolta, hanem tollal is segíté. A nyelv s hazai tudományosság ügyének pedig mindenfelé védője, terjesztője, s tetemes áldozatokkal folyvást gyarapítója volt. E tekintetből tisztelé meg őt, a Marczibányi-küldöttség tagját, a m. academia is tagsággal, febr. 17-dikén 1831-ben, mely helyzeténél fogva, nevezetesen az 1834-iki nagygyűléskor veve részt a társaság tanácskozásiban. Hét évi, hivatalos utazáson szerzett, gyötrelmes hólyagbetegség után, erőiben váltig megfogyva, éppen midőn a buziási fürdőkben keresne végmenedéket, útközben, Lovrinban (Torontál vm.) báró Liptay Fridriknél meghalt julius 17-dikén 1835-ben. Végintézete nem egyéb, mint életének a síron túl is folytatása. Elhagyjuk itt számos, mindennemű jótevő s köz intézetekre szánt jótéteményei elszámlálását, miket t. i. iskolamester fizetésre, dologház, kórház, őrültek házára, vakok, siketnémák, kisdedek intézeteire hagyott, egyedül azokat említvén, mik a közoktatás s literatura ügyét érdeklik. Az academiának ezer pengőt s egy Rothschild-féle kötelezvénysorsot hagyott, s fogadott fiának szánt 8000 pengő forint felét, ha az maradék nélkül halna meg; nemzeti játékszín építésére szintén 1000 pengőt s egy Rothschild-féle sorsot; Horvát István historiai munkájának (a magyarok eredetökről) kiadására 2000 pengőt; az orvosi kar lectoriumának orvosi könyvtárát, s néhány ritkaságot az egyetem és museum gyűjteményeinek. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár