1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Feszler Ignácz Aurél

Feszler (Fessler) Ignácz Aurél született 1756-ban maj. 18-dikán Zarándfalván, Moson vármegyében, hol atyja – elbocsátott őrmester – egy vendégfogadót bírt haszonbérben. 1773-ban a capucinusok mödlingi klastromába lépett, honnan 1781-ben a bécsibe tétetvén által, nemsokára, t. i. 1783-ban József cs. által lectorává, majd a hittud. tanárság elnyerése után, professorává neveztetett a keleti nyelveknek és Ó testamentum magyarázatának a lembergi egyetemben, kérelmére egyszersmind szerzete szabályai alól felmentetvén. E hivatalát 1788-ig viselte, midőn „Sidney" első szomorújátéka színre kerülvén, fiscalis perbe keveredett, melynek következésében a körülmények akkori alakulásánál fogva, kénytelennek látá magát Boroszlóba futamodni, hol Korn könyváros által szívesen fogadtatott, s a katolathi örökös hg-nél hivatalt nyert. 1791-ben átmenvén Luther hitvallására, Berlinben telepedett meg, s mint író és nevelő munkálkodott. 1803-ban meg is házasodott, de utóbb részint a hadi viszontagságok következésében több ízben írói keresetre szorult, míg 1810-ben moszka cs. udv. tanácsosi ranggal a szentpétervári Newszky-Sándor academiába a napkeleti nyelvek és philos. professora, utóbb a törvényhozó biztosság tagjává, s közbejött új bajok után 1820-ban Saratowban az evang. egyháznak Oroszországban fő superintendensévé és szentszéki elnökévé lett. A magyar Academia 1831-ben választa hazánkat illető munkái tekintetéből külföldi lev. tagjává, melyek számos egyéb, nem ez osztályba tartozókon kívül a következők: 1. Attila, König der Hunen (Boroszló, 1794); 2. Mathias Corvinus, König der Hungarn und Grossherzog von Schlesien (2 köt. Boroszló, 1793–4); 3. Die drey grossen Könige der Hungarn aus dem Arpadischen Stamme (Boroszló, 1808); 4. Die Geschichten der Ungarn und ihrer Landsassen (10 köt. Lipcse, 1815–25). Önéletrajza „Rückblick auf seine 70 jährige Pilgerschaft” cz. Boroszlóban, 1826-ban jelent meg. Elhunyt Sz. Péter-Várában, december 15-dikén 1839-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár