1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Egyed Antal

Egyed Antal Székesfehérvárott született 1779. június 13-án. Itt végezte a gymnasiumi, Pécsett a bölcsészeti tanfolyamot. Ugyanitt 1801-ben a papnöveldébe lépett. 1803-ban káplán volt Duna-Földvárott; 1804—5-ben Bükösdön, Baranyában; 1806-ban Bátaszéken és Závodon. 1807-ben Pécsett szentszéki s egyszersmind Petheő Józsefnek, a püspöki megye kormányzójának titoknoka volt. 1808-ban Kocsolán, Tolna vármegyében plebános, innen 1813-ban Bonyhádra, majd 1822-ben Paksra tétetett át, végre 1839-ben a duna-földvári plebániát nyerte el. Pakson helyettes, Földvártt valóságos alesperessé lett, 1832-ben koppánmonostori apáttá neveztetett ki. Akademiai taggá 1833. november 15-én választatott. Nyomtatásban megjelent munkái, több alkalmi versen és beszéden kívül: 1) P. Ovidius Naso keservei. Sz. Fehérvár, 1826. 2) Elegiák levelekben. Pest, 1831. 3) Egyházi hymnusok a római breviariumból. Pest, 1835. 4) Megváltó. Kisfaludy-versnemben. Esztergom, 1836. Második kiadás, Pest, 1857. 5) P. Ovidius Naso levelei vagy pontusi elegia. Pest, 1839. 6) Kis énekes könyv híveim számára. Sz. Fehérvár, 1838. (Több kiadás.) 7) Albius Tibullus elegia. Buda, 1845. (Az Akademia kiadása.) 8) Eredeti elegiák. Pest, 1848. 9) Átváltozások P. Ovidius Nasotól. Pest, 1851. 10) Dunaföldvári vöfélyek küszöntése. 11) Bonyhád, Paks és Duna-Földvár leírása (a Tudományos Gyűjteményben.) Kéziratban: 1) Délesti isteni szolgálat. 2) Alapvonalai a keresztyén-kath. vallástudománynak. Mindkettő az Akademia kézirattárában. 3) Az egyedül idvezítő vallás. Levelekben: 4) Egyházi történetek Michl után. 5) Tolna vármegyének bő leirása. 6) P. Ovidius Naso: A szerelem mestersége. 7) A szerelem gyógyszere. Az Akademia kézirattárában. Felhíva, hogy 1861, 1862-ben netalán készült munkáiról értesítse a jelen almanach szerkesztőjét, 1862. június 28-án válaszolá: »1861-ben Dávid minden zsoltárait hymnusokba öltve bevégeztem. Megyém jóváhagyását megkaptam. Juliusban tavaly a Sz. István társulatnak felajánlottam, de mindeddig, hogy elfogadtatik-e, nem-e, bizonyost felőle nem hallottam. A napokban szándékom Pestre rándulni, és róla intézkedni. Most Tóbot kezdettem versekbe szedni, de a 84 éves költésznek tüze langyúl s csak lassan halad a munkálat. Bevégezhetem-e, nem tudom." Nem végezhette be, mert néhány héttel később, augustusz 27-én gyilkos kéznek áldozatul esett. Az irodalomnak, míg élt, hű bajnoka. Halála utánra is gondoskodott az ügyről, ezer ötven forintot hagyományozva az Akademiának. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár