1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Dessewffy Aurél

Dessewffy Aurél született 1808-ban julius 27-dikén Nagymihályt, Zemplén vármegyében. Első oktatását Józsa Zsigmond és Német József magánnevelőitől nyerte, a philosophiai tudományokat Kassán hallgatta 1823–5. években. Ekkor, t. i. 1825-nek elején indulván meg ugyanott Aurél atyja, József befolyásával a Felső-Magyarországi Minerva, Dulházy Mihály szerkesztése mellett, Aurél azt Home, Blair, Sulzer és Bouterweck után dolgozott aestheticai értekezésekkel, s egyéb angol és francziából készült fordításokkal segítette. Azon év végén felkísérte atyját — akkor Szabolcs követét – Pozsonyba, az örök nevezetességű 1825-ki országgyűlésre, honnan azonban 1826. martiusban ismét visszatért Kassára a jogtudományokat végezni. 1828-nak elején Pestre jővén, kir. táblai hites jegyzőként gr. Teleki József, akkor kir. táblabíró, mellett gyakorlotta a törvényeket, s ugyanekkor a nevezett gróf oldalán — mint ennek magánsegéde — a m. academia alaprajzát és rendszabásait dolgozó országos küldöttség tanácskozásait is élénk figyelemmel kísérte. Az év vége felé polgári pályára lépvén, 1828-ban nov. 24-dikén a m. kir. udv. cancellariánál gyakorlóul eskütt fel, s mint ilyen 1830-ban gr. Reviczky Ádám főcancellárt az országgyűlésre kísérte, s sept. 13-dikán kelt kir. kézirat által udvari fogalmazóvá, 1832-ben pedig jun. 28-dikán a m. kir. helytartó tanácshoz valós. titoknokká neveztetett ki. Ugyanezen évben jelent meg Marczell és Emil testvérei társaságában írt következő védirata atyja mellett: Nehány szó a közönséghez a Hitel, Taglalat és Világ ügyében (Kassa, 1832). 1833-ban felment a pozsonyi országgyűlésre, hol kevés napok alatt sok dicséretet és sok neheztelést aratott. Ez időbe esik két czikkelye: Két szó a budapesti álló híd dolgában és Két Auróra, mely utóbbinak négy szakaszból kellett állnia, de csak kettő jelenhetett meg. Az academia őt lev. tagjává 1833-ban nov. 15-dikén választotta. 1834-ben valamint a Pest megyei gyűlésekben — úgy néhány Társalkodói czikkben is — az akkor rögtönözni szándéklott színház ellen nyilatkozott. 1836-ban a Kisfaludy-Társaság tagjává választatott. 1838/9-ben Lónyay János akkor helytart. tanácsos oldala mellett részt vett a pesti árvízi biztosság munkálkodásaiban, 1839-ben apr. 16-dikán pedig helytartósági tanácsos lett. Ez évből való: Magyar nyelv és előkelőink nevelési rendszere (Árvízkönyv, III.). Élénk részt vett az 1839/40-ki országgyűléskor a főrendi tábla nevezetes tanácskozásaiban; 1841 közepén pedig a Világ czímű pesti politicai lapot szerezvén meg, azt a conservativ felekezet organumává tette, s számos becses czikkel nevelte, melyek összeszedve ily czím alatt jelentek meg: X. Y. Z. könyv (Pest, 1841). A halál minden független gondolkodásúak fájdalmára kiragadta őt közülünk febr. 9-dikén 1842-ben. Baráti készülnek magyar és egyéb nyelvű írásait összeszedni és kiadni, s ez által a jeles férfiúnak méltó szellemi emléket emelni. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár