1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Deáki Filep Sámuel

Deáki Filep Sámuel született 1784-ben october 25-dikén Kolozsvárt, hol atyja városi tanácsnok volt, s hol ő maga iskolai tanulmányait szép sikerrel végezte. A kolozsvári tanácstól, melynél működését a közigazgatás mezején kezdé, előbb az erdélyi kormányszékhez számvevői minőségben, majd a bécsi udvari cancelláriához mint fogalmazó tétetett át, hol 1850-ig hivataloskodván, nyugdíjazása után visszatért szülővárosába, s itt halt meg 1855-ben october 21-dikén. A külföld irodalmaival ismeretes férfiú, a hazainak kifejlesztésére irányzott buzgalomtól ösztönöztetve, számos munkát fordított magyarra. Ilyenek: 1. Az ifjú Anacharsis utazása Görögországban (Barthelemy után francziából, I–VII. köt. Kolozsvár, 1820) – az Akademia őt e munkáért választá 1831. febr. 17-én levelező tagjává; 2. Rafael vagy a csendes élet, Lafontaine után (Buda, 1830); 3. Leontina, Kotzebue után (két kötet, Kolozsvár, 1832); 4. Természet és Szerelem és 5. Tinka vagy a férfipróba (Lafontaine után mindkettő, megjelentek a Pandora czím alatt megindított regénygyűjteményben, Kolozsvár, 1832. és 1833); 6. Ezeregy nap, persa regék (négy kötet, Kolozsvár, 1833–1844). Mint a zeneművészetnek is kedvelője és értője, több operaszöveget fordított magyarra, minők: József és testvérei; Raul; Sorell Ágnes; A fogoly; A félbeszakadt áldozat; Párisi vízhordó; Két szó; Bájital; Alvajáró sat. Az általa fordított s kéziratban maradt színművek száma pedig meghaladja a kétszázat. Egy ideig az Erdélyi Híradót is szerkesztette. S ily lankadatlan buzgóság az irodalom érdekében még csak azt sem eredményezte, hogy árváinak legalább annyit hagyhasson, mennyi őket halála után az ínség ellen biztosíthatta volna. 
  Megjegyzés: Az egykori akadémiai megemlékezésben születésének adatai még bizonytalanok voltak, így azokat pontosítottuk. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár