1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Csorba József

Csorba József 1789. januarius 9-én született Nagyszőlősön, Ugocsa megyében „szegény szülőktől — mint autobiographiai jegyzeteiben írva hagyta —, kik noha betűt sem ismertek, mégis mind őt, mind testvéreit iskolába járatni és magoktól megvonva is, illendően nevelni el nem múlatták". A gymnasialis és philosophiai tanfolyamnak Mármaros-Szigeten végezése után Csorba Debreczenbe, s innen Sáros-Patakra ment törvényt hallgatni, de hajlama őt legkivált az orvosi tudományokhoz vonzván, 1811. ősszel Pesten az orvosi tanfolyamot elkezdette s 1816-ban be is végezte. Az orvostudori oklevél elnyerése után 1817-ben Somogy megye rendes orvosává neveztetett ki. „Ezen nagykiterjedésű megyében — mondja feljebb idézett autobiographiai jegyzeteiben húsz évvel később magáról — gazdag alkalmam volt erőmet kifejteni oly sikerrel, hogy mind becsületem, mind vagyonom, mind politikai helyeztetésem egy, a legszerencsésb orvosokéi közül.” 1834-ben jószágrészt Szakácsiban s azzal magyarországi nemességet nyert. Még tizenkét évig működött Somogyban mint megyei orvos, s aztán hivataláról lemondván Pestre költözött, hol 1858. november 23-án meghalt. A Tudományos Gyűjteményben és az Orvosi Tárban megjelent dolgozatai (amabban Lenhossék Physiologiájának recensiója és „szabad észrevételek Hahneman tudományára", emebben az „anyarozsról" s a „nátha-hurutról"), s 1829-ben megjelent „Hygiastikája" 1832. martius 9-én az Akademia levelező tagságát szerezték meg neki. Nyomtatásban megjelent későbbi munkái: „Észrevételek az éghajlatnak s más természeti okoknak befolyásáról az emberre, Falconner Vilmos után, jegyzésekkel és bővítve" (Pest, 1833); „Észrevételek az álladalmi egészség rendezéséről hazánkban" (Pécs, 1848); „Somogymegye ismertetése" (Pest, 1857); „Emlékbeszéd Bene Ferencz r. t. felett" (M. Akad. Értesítő, 1858. VIII. sz.). A pokolvarról írt pályamunkája az Akademia által jutalomra méltattatott. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár