1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Császár Ferencz

Császár Ferencz született 1807-ben jul. 9-dikén, Szalaegerszegen (Zalaegerszegen). Elemi iskoláit szülőhelyén, a középtanodákat Szombathelytt, Kőszegen és Sopronban járá. 1822 ben a pannonhegyi benedekiek közé vétetett fel, hol a költői hajlamú Guzmicsban serkentőre talált. 1824-ben kilépvén a szerzetből, Győrött folytatá bölcsészeti éveit, majd a Veszprém megyei kispapok közé lépett. De meg nem szokhatván az egyházi életet, búcsút mondott a semináriumnak, s Pesten és Zágrábban törvénytudományt hallgatott. 1830-ban Fiuméba szakadt, mint gymnasialis tanár, 1832-ben a fiumei kormányszéknél nyert állást. Kiállván a váltó- és tengeri kereskedési törvényekből a vizsgálatot, 1836-ban a fiumei váltótörvényszék jegyzőjévé neveztetett. 1839-ben Budára jött mint a kir. könyvvizsgáló s tanulmányi bizottság tagja. 1840-ben a pesti váltótörvényszék ülnökévé, majd a hétszemélyes tábla váltóosztályának előadójává lett. A forradalom után kiejtetve hivatalos állásából, az ügyvédi pályára lépett. Meghalt 1858-ban augustus 17-dikén. Költeményein (Buda, 1841.; Pest, 1846) kívül, melyeket azonképpen mint prózai munkáit elegantiájok ajánlott az olvasóknak, s politikai, szépirodalmi és encyclopaediai lapjainkban közzé tétetett számos apróbb dolgozatain kívül megjelentek tőle: Sonett-koszorú (Fiume, 1831); Kritikát érdeklő levelek (Pest, 1832); A nőtelen philosophus (Pest, 1833); Grammatica Ungherese (Pest, 1833. – az Akademia által kiadva); Kurzgefasste ungarische Sprachlehre (Pest, 1834); Beccaria a bűnökről és büntetésekről (Zágráb, 1835); Orestes és Sofonisba, Alfieritől (Pest, 1836. – az Akademia külföldi Játékszínének XI-dik kötete); Váltóóvások (Buda, 1840); Váltójogi műszótár (Buda, 1840); A magyar váltójog (Buda, 1840., két kötetben, harmadik kiadás 1845-ben); Váltótörvénykezési irománypéldák (Pest, 1841); A fiumei kikötő (Pest, 1842); Utazás Olaszországban (Buda, 1844); Emlékbeszéd gr. Dessewffy Aurel felett (Magyar Tud. Akademia Évkönyvek, VII. köt.); Görög-római mythologiai zsebszótár (Pest, 1844); A magyar csődtörvénykezés rendszere (Pest, 1846). Szerkesztette a Kliegl-könyvet s az Aradi vészlapokat; egy ideig a Világnak is volt szerkesztője s a forradalom után a Pesti Naplónak, melytől megválván, a Divatcsarnokot s a Törvénykezési lapokat indította meg. Dante Divina commediájának fordítását is kísérlette meg, midőn a munkás férfiú életének és törekvéseinek véget vetett a halál. Az Akademia őt 1832. martius 9-én levelező, 1847-ben decz. 23-dikán tiszteleti tagjává választotta. Az igazgatóság által az Intézet ügyészévé neveztetett ki 1853-ban. Tagja volt a Kisfaludy-Társaságnak is, s 1847 óta helyettes elnöke. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár