1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Bölöni Farkas Sándor

Bölöni Farkas Sándor született 1795-ben január 15-dikén Erdélyben; a helyet nem tudjuk. Verses és prosai próbatételeivel korán (1816) magára vonta Kazinczy figyelmét, sőt tőle egy epistoliuminal is megdicsőítetett. Tanulása idején nevelőséggel könnyített szűk sorsán; utóbb az erdélyi kir. kormányszéknél hivatalkodott, s itt végül fogalmazóságig ment elő. Neve akkor lőn ismeretessé a hazában, midőn gróf Béldi Ferenccel 1832/3-ban Észak-Amerikába tett útját kiadván: Utazás Észak-Amerikában. Bölöni Farkas Sándor által (Kolozsvár, 1834.; második kiadás 1835), azzal a két haza köz helybenhagyását nyerte el; és csakugyan ennek következtében, még azon évi nov. 8-dikán az acad. 1ev. tagjává is választatott, 1835-ben pedig a nagyjutalomra érdemesítetett 200 aranyban. Ezt követte azon szép tette, mely szerint igen mérsékelt szerencséjű állása mellett is, e jutalomösszeget alapítványul az academia tőkéihez csatlotta. Ez időtől fogva Farkas helybeli s felekezeti érdekek pártolásán kívül minden, hivatalától fennmaradt óráit Erdély történetei fürkészésének szentelte, egy bírálati szellemben iramló, kimerítő munkához készülvén. Kivitelében meggátlotta a halál, mely őt 1842-ben febr. 2-dikán ragadta el. Tisztelői emlékoszloppal készülnek megjegyzeni a helyet, mely a kolosvári sírkertben tetemeit rejti. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár