1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Budai Ézsaiás

Budai Ézsaiás született 1766-ban máj. 7-dikén Péren, Közép-Szolnok megyében, hol tanulását kezdette, mellyel a debreczeni ref. collegiumban bevégezvén, elébb poeták, a következett évben ugyanezeknek mint már első éves deákoknak közönséges tanítója; egyszersmind könyvtárnok volt, mely hivatalt mint segéd már hatodik éves deák korában kezdett viselni; utóbb ellenírnok és iskolanagy, s ugyanakkor a görög és római irodalomban az egykor híres Sinai helyettese. 1792 tavaszán külföldre ment miután a literatura és történetek tanszékére kijeleltetvén, ez útjára segedelmet is nyert a collegiumtul. Két évet töltött Göttingában, hol a classica literaturában Heynét, a történetekben Spittlert és Meinerst, az országi tudományban Schlözert hallgatta. Innen Hollandba, különösen Deventerbe ment, hol akkor Csernák, a debreczeni collegium egykori seniora s végintézete által jótevője, philosophiát tanított, majd Utrechtbe, hol Ruhnkeniussal ismerkedett meg, s innen Angliába. Oxfordban két, hétig mulatott. Visszatérvén Göttingába, a philosophiában tanár lett, s ez alkalommal ily czímű értekezést bocsátott ki: Commentatio de causis culturae tardius ad aquilonares quam ad Australes Europae partes, propagatae (Gottingae, 1794). Azon évi septemberben haza jövén, oktatói hivatalába nov. 1-jén lépvén, egész 1808-ig a classica literaturát és történeteket ez évtől fogva 1821-ig a hittudományt tanította, időközben, név szerint 1813-ban a tiszántúli egyházi kerület főjegyzőjévé neveztetett, 1817-ben pedig a göttingai egyetemtől hittudományi tanárkoszorút nyert. 1821-ben jun. 8-dikán a debreczeni egyház első predikátorává, esztendővel utóbb a tiszántúli kerület superintendensévé választatott. Táblabírósággal Bihar, Szabolcs, Bereg és Ugocsában tiszteltetett meg. Tudományos munkálatai az említetten kívül a következők: 1. God. Hasse Liber de causis stili latini. Ad usum studiosae juvantutis hungaricae accommodavit (Debrecen, 1799; azon túl újra kétszer); 2. Közönséges historia (Debrecen, 1800.; másodszor jobbítva: 1811); 3. Régi tudós világ históriája, mellyben a könyvnyomtatás feltalálásáig élt mindenféle tudósoknak, főképpen pedig a görög és deák iróknak élete, munkái, érdemei, és a tudományoknak akkori állapotja, rendbeszedve, előadódnak (Debrecen, 1802), 4. Deák nyelv kezdete példákban. Készítődött a legalsó deák iskola számára (Debrecen, 1804; s azon túl újra többször); 5. Ratio institutionis, ex praescripto conventus superintendentiae helv. conf. addictorum Trans Tibiscanae … per deputationem literariam … elaborata, congregationi dein superintendentiali .. exhibita, ab eademque approbata (Debrecen, 1807); 6. A Magyarország historiája (Három darab, Debrecen, 1805, 1808, 1812; másodszor megjobbítva: 1811, 1814; harmadik kiad.: Pest, 1833); 7. Régi római vagy deák írók élete. A régi tudós világ históriájából, főképen a poetica és rhetorica classisok számára, külön szakasztva (Debrecen, 1814); 8. Propaedeumata theologiae christianae (Debrecen, 1817). Ezeken kívül nagybátyja, Budai Ferencz Magyar ország polgári historiájára való lexiconát adta ki (három kötetben, Debrecen, 1804–05) és számos romai classicusokat, saját és mások jegyzeteivel, az alsóbb iskolák számára. Ennyi érdemű férfiú el nem kerülhette a m. academia figyelmét, melynek alaprajza készítésében is részt vett Budai 1828-ban, mint a felsőbb helyt e végre nevezett küldöttség tagja; s azért mindjárt az intézet felállásakor annak első nagygyűlésében, különösen 1831-ben febr. 17-dikén tiszteleti taggá választatott. Azon innen jelent még meg tőle: 9. Christ. Cellarii Latinitatis probatae et exercitae liber memorialis sub qvolibet primitivo derivata singula memoriae juvandae caussa exponens. Cum interpretatione hungarica (Debrecen, 1831), és Magyar Historiájának már említett harmadik, folytatott kiadása (Pest, 1833). Hosszas betegeskedés után 1841-ben jul. 14-dikén halt meg, hetvenhat éves korában, miután az iskolát és egyházat közel fél századig szolgálta. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár