1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Buczy Emil

Buczy Emil született 1784-ben maj. 16-dikán Kolosvárt, hol gymnasiumi osztályait végezte, s a római literaturával korán megismerkedett. 1799-ben Kassára ment philosophiát hallgatni, hol Kazinczy Orpheusa vonta figyelmét a magyar literaturára. 1801-ben ismét Kolosvárt törvényt tanult, 1803-ban az ájtatos iskolák szerzetébe lépett, s Horányi Elek vezérlete alatt a hellen nyelv és literaturának szentelte óráit. Miután két évig a kolosvári és beszterczei gymnasiumokban tanított, a rendből kilépett, Bécsben theologiát hallgatott, s felszenteltetvén Nagy-Szebenben rhetorica prof. lett. Gyengélkedő egészsége kénytelenítette őt 1816-ban nyugalomra lépni, míg ismét javulván, 1821-ben a károlyfejérvári seminariumban a pastor. theol. tanító székét venné által, melyet 1833-ig látott el; midőn Bécsbe menvén, ott a csillagászat tudományában magának gyakorlati jártasságot szerzett, s visszatért: a károlyfejérvári csillagásztorony őre, majd kanonok lett. Első fellépése az Erdélyi Muzeumban történt aestheticai értekezések és lyrai költeményekkel; utóbbi éveiben Plato magyarításával foglalkozott. A m. Academia 1832-ben martius 9-dikén levelezőül választá, s ő annak régi magyar nyelvemlékek dolgában munkás tagja volt. A halál őt october 28-dikán 1839-ben ragadta ki közülünk. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár