1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Vass László

Vass László született 1780-ban jun. 9-dikén Salomvárt Szala (Zala) vármegyében; iskoláit Szombathelyt végezte; 1803-ban káplán, 1804–1814-ig püspöki titoknok, 1815-től pedig haláláig a kir. egyetemben az egyházi történetek tanítója. Időközben, éspedig 1819-ben és 1824-ben a hittudományi kar dékánja; 1828-ban az egyetem rectora, végre nagyváradi kanonok, battai apát, s 1832. mart. 10-dike óta a m. t. Társaság tiszteleti tagja. 1837-ben beutazta Német, Belga, Angol, Franczia- és Olaszországot; elébb pedig hazánkat annak minden irányaiban. Munkái, az alkalmiakon kívül: 1. Breves animadversiones in opus, cui titulus: Institutiones historiae ecclesiasticae Joannis Alber (Pest, 1826); 2. Responsum ad appendiculum Joannis Nep. Alber (Pest, 1827); 3. Institutiones historiae ecclesiasticae novi foederis. Tomus I. Introductio (Pest, 1828); 4. Demosthenes és Cicero (Tud. Gyűjt., 1833. VII., VIII.); 5. B. Szepesy Ignácz Magyar Uj Testamentoma I. kötetének vizsgálata (Tud. Gyűjt., 1835. VII.), 6. Az 1789-ki franczia revolutionak okairól (Tud. Gyűjt., 1835. VIII.); 7. Kis János Socrates nevezetességeinek vizsgálata (Tud. Gyűjt., 1835. IX.), és Észrevétek K. J. anticriticájára (Tud. Gyűjt., 1835. X.).; 8. A forditásokról (Tud. Gyűjt., 1836. IX., X.); 9. Az Anastasiában apr. 4-dikén 1839-ben ezen czím alatt: „Apologia recentiorum theologorum” felvett darabra (Tud. Gyűjt., 1839. IV.); 10. Az egyházi birodalomról (Egyh. Folyóirás, I–IV. füz.); 11. A nagy zsidó zsinatról, melly 1650. Magyarországban tartatott (Egyh. Folyóirás, III.); 12. A kath. religionak állapotjáról az ejszaki amerikai szabad köztársaságban (Egyh. Folyóirás, III.); 13. Bibliai könyvismertetés (Egyh. Folyóirás, IV.); 14. Húsvéti és áldozócsütörtöki predikácziók (Szalay Imre Gyűjt. III.). Több esztendei gyöngélkedés után, mely azonban tanítói hivatala folytatásában nem gátlotta, 1842-ben martius 24-dikén idegguta következésében elhunyt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár