1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Vajda Péter

Vajda Péter született 1808-ban január 20-dikán Vanyolán, Veszprém vármegyében, pór szüléktől. Első oktatását a falu iskolájában vette, a gymnasiumi osztályokat Sopronban járta, s miután a Dunántúlt s Duna-Tisza közt bevándorlotta, Győrött a philosophiai, Pesten az orvosi tanulmányokat végezte. Még iskolai pálya közben, életfenntartása dolgában egyes-magára levén utasítva, magántanításból, majd írói munkálkodásokból fedezte szükségeit. Első kísérletei a Koszorúban és Hasznos Mulatságokban jelentek meg, mely utóbbiakat egy ideig szerkesztette is. Egyetemi pályája végeztével, nem engedvén sorsa, hogy a tanári koszorú megnyerésére szükséges vizsgálatokat letehesse, egészen az irodalomra adta magát, s Wigand Otto által Lipcsébe kihívatván, ott a Garasos Tárt indította meg, mely azonban külső akadályok miatt elmaradván, miután még Voigt orvosi „Tanácsadó”-ját lefordítá, Lipcséből ismét kiindult, de használván az alkalmat, Németországot, Hollandot járta meg, s Londonban is rövid ideig múlatott. Visszajövén 1834-ben, számos eredeti és fordított munkái által csakhamar ismeretessé lett. Részt vett több folyóiratok szerkesztésében, különösen az Athenaeum, Nemzeti Almanach és Világéban, s 1837-ben az academia által, 1840-ben a Kisfaludy-Társaság által taggá, 1842-ben a természettudományi társulat jegyzőjévé választatott, a pesti ev. gymnasiumban mint helyettes tanár tanítóskodott, míg 1843-ban Szarvasra a philosophiai tanszékre hívaték meg, melyen megkülönböztetéssel működött. A halál a legszebb pálya közepén, február 10-dikén 1846-ban érte utól. Számos írásai a következendők: 1. Garasos Tár (1833); 2. A tanácsadó orvos, mint hű barát, D. Voigt szerint Padavértei (Lipcse, 1834); 3. A legszebb leány. Tréfás elbeszélések (Pest, 1834); 4. A nap szakaszai (Pest, 1834); 5. A tapasztalt méhész-gazda, ford. Uzdi Péter (Kassa, 1835); 6. Természethistoria gyermekek számára, Raff után készült második magyarítás (Kassa, 1835); 7. A férfiasság. Oktatás, mint kell a hímerőt vagyis férfiui tehetséget kifejteni, gyakorolni s visszaszerezni (Kassa, 1835); 8. A szépítés mestersége. Útmutatás a kellemetességek megszerzésére s kifejtésére (Kassa, 1835); 9. Magyar Nyelvtudomány (Kassa, 1835); 10. Pesti Levelek (1–2. füzet, Kassa és Pest, 1835–36); 11. Joguz, vagy a honkeresők. Színmű 5 felvonásban (Pest, 1836); 12. Növénytudomány. Magyar-latin füvésznyelv és rendszerisme (Pest, 1836); 13. Tárcsai Bende. Román. (3 kötetben, Pest, 1836); 14. Ifjabbik Robinson. Campe után ford. Uzdi Péter (Pest, 1836); 15. Anacreon Dalai Taubnerrel (Pest, 1839); 16. Magyar nyelvtana (2 füzet, Pest, 1840); 17. Magyar–német Olvasótár (2 füzet, Pest, 1840); 18. Nemzeti Képes abc (Pest, 1842); 19. Dalhon (4 füzet, Pest, 1839–44); 20. Az állatország fölosztva alkotása szerint, Cuvier György után (1. köt. Buda, 1841); 21. Éj és korány (regény Bulwer után, 1–3. köt. Pest, 1843). Ezeken kívül folyóiratokban megjelent számos tudományos czikkelyei még gyűjtetlenek; s Cuvier Állatországának az academia által nyomtatás végett elfogadott második kötete, s némely kézikönyvei, kéziratban hevernek.