1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Bresztyenszky Adalbert

Bresztyenszky Adalbert Béla született 1786-ban augustus 5-dikén Nyitra megyének Német-Próna nevű mezővárosában. Bevégezvén Székesfehérvárott a Privigyén kezdett gymnasiumi iskolákat, s 1803-ban Szent-Benedek szerzetébe lépvén, a bölcsészetet s hittant részint Győrött, részint Pannonhegyen tanulmányozta; 1810-ben áldorrá szenteltetett; 1813-ban a szépművészetek és bölcsészet tudorává, 1821-ben a pesti tudományegyetemnél a bölcsészeti kar tagjává lett. 1810-től 1838-ig, mint tanár, különösebben mint a mathesis tanára, a győri akademiánál bokros érdemeket szerzett magának. Leczkéinek vezérfonalul saját kézikönyvei szolgálván, melyeknek czélszerűségét, valamint a Tud. Gyűjteményben közrebocsátott math. értekezéseit intézetünk is méltánylá, 1836. september 10-én az Akademia levelező tagjává választatott. 1837-ben october 3-dikán szerzetének főapátja őt tihanyi apáttá nevezte s ebbeli kineveztetését 1838. februarius 3-án a felség is helybenhagyta. Ezentúl munkásságát kedvencz tudományos foglalkodásai s a tihanyi ház gondjai között felosztá halálaiglan, mely 1851-ben februarius 15-dikén következett be. Tanári korszakában e munkák jelentek meg tőle: 1. Lectiones academicae ex mathesi applicata (Győr, 1819); 2. Elementa Arithmeticae gener. seu Algebrae (Győr, 1824). 3. Elementa Geometriae et Trigonometriae planae (Győr, 1827); 4. Elementa Matheseos purae in usum academiarum per regnum Hungariae et Provincias eidem adnexas (I–II. köt. Buda, 1829); 5. Elementa Algebrae. Editio altera, priore auctior et emendation (Győr, 1829); 6. Felelet e kérdésre: Az öszvefoglalt mozdulás törvényeinek valósága mellett valamely középponti erők által nógatott mozdulóban a vezetékfentö rajzol-e az idővel tökéletesen egyarányosságú udvarokat? (Tud. Gyűjt, 1818. VI.); 7. Az algebrai fogalmak nemzeti nyelvűnkben előadásának próbája (Tud. Gyűjt, 1823. IX.). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár