1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Teleki Ferenc

Teleki Ferenc gróf április 4-dikén született 1785-ben Paszmoson, Doboka vármegyében. Harmadik fia volt gróf Teleki Mihálynak. Alsó iskoláit az oda közel eső Beszterczén a piaristáknál kezdette, M. Vásárhelyen folytatta s úgy Károly Fejérváratt is és Zalatnán. 1799-től fogva 1801-ig a bécsi Theresianumban tanult, hol a könnyen hajlott ifjú egészen elnémetesedett. 1805-ben az erdélyi törvény hallgatása végett Kolosvárra vitték le. Atyját elvesztvén már, ott nagybátyja, Széki gróf Teleki Ferencz (kinek mellképét s életét az Erdélyi Muzeum VIII-dik füzete mutatja) gondviselése alatt volt. Ez indulatosan feddette meg nem magyarul beszéléséért, ami az ifjat még inkább neki makacsította. 1808-ban gróf Teleki Saroltával, az Erdélyi Udv. előterjesztő Tanácsosa és a Zrinyiada németre fordítójának, ifj. gróf Teleki Ferencznek testvérével kele házasságra. 1813-ban Kolosváratt gróf Rédei László német színjátszóknak készítteté színül termét, s idősb gróf Teleki Ferencz az azt segítőkkel tarta. 1816-ban ismerkedék meg alólírttal, aminek ezen tüzes hazafiúi írása leve következése: „Hogy kell a Haza iránti vonszódást tekinteni s miért szükséges az iránt buzgóságot ébreszteni” (láthatni ezt az Erdélyi Muzeum VIII-dik füzetében). A gróf, ezen őszinte vallomásával adá ezt által alólírtnak: „Napló könyvet írok s midőn heves vitánkat belé jegyzém, ellenvetéseimre elpirulék mint magyar, itt a kezem, ezután nemzetemé vagyok, csak a nyelv csínjait lesz bajos kikapnom”. Erre a kettő közt szíves barátság következett. Gróf Teleki közlötte verseit új barátjával, ez igazgatott rajtok, s ötöt az Erdélyi Muzeum X. füzetébe vette fel. A későbbieket ugyanő adá az Aurórába, Hébébe, Szépliteraturai Ajándékba. Közkedvességet kaptak. Különösen a víz becse, gróf Dessewffy Jóseffel a bor védelmét verselteté, s köztük barátságos tréfájú versvita támadt. Ösztön gerjede most gróf Telekiben minden régibb verse összeszedésére, s újak írására paszmosi lakhelyén, hol egyébiránt kertészkedés, elébb elhagyott gazdaságának rendbe hozása, s magnetizalásba merülés foglalta el idejét. 1829-ben súlyos betegségbe esvén, alólírttat kéré végrendelése gyanánt írt levelében versei kiadására s kéziratjukat ennek kezéhez is küldötte. A magyar tudós Társaság rendes tagjai Pesten februarius 15-dikén 1831-ben választák tiszteletbeli taggá. 1831-ben december 16-dikán hala meg, maga után hagyva özvegyének egy fiút s egy leányt. Végrendelése teljesítve lesz barátja által. 
  Döbrentei Gábor egykorú kézirata alapján 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár