1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Tasner Antal

Tasner Antal 1808. május 5-én született Öskün, Veszprém megyében, hol atyja gazdasági számadó tiszt volt. Elemi oktatást Oladban és Marczaliban nyert, a gymnasiumi iskolákat Veszprémben, Kőszegen, Pesten járta. A bölcsészet kétévi folyamát is Pesten végezte, ekkor tévén sajátjává a német, franczia, angol és olasz nyelveket. is. A törvénytudományt Pozsonyban hallgatta. 1826-ban nevelőséget vállalt gróf Széchenyi Pál házánál, annak ifjú sógora, gróf Zichy Ferraris Lajos mellett. Ez idő tájba esik megismerkedése gróf Széchenyi Istvánnal. 1829-ben gróf Andrássy György titkárává lett, s az maradt 1833-ig, midőn ügyvédi oklevelet nyervén, gróf Széchenyi Istvánnál vállalta el a titkárságot. 1832-ben gróf Andrássy György és Széchenyi István kísérője volt azon útban, melyet Londonba tettek a Buda és Pest között építendő lánczhíd iránti adatok beszerzése végett. 1834-ben gróf Széchenyi Istvánnal, mint a Duna szabályozására kiküldött királyi biztossal, megjárta Oláhországot s Bolgár- és Szerb-országok Dunamellékét; ez alkalommal a török nyelvet is sajátjává tévén. A két grófén kívül nehány hazai egyesület bizodalmával is megtiszteltetett. Jegyzője volt a Nemzeti Casinónak, az Állattenyésztő Társaságnak; a pesti lóversenytársulatnak. Az Akademia őt 1833. november 15-én választá tagjául. Irodalmi munkássága — az Akademia zsebszótárának öregbítésén kívül — nehány angol és franczia szépirodalmi, ethnographiai s történelmi dolgozat fordításából állott, melyek részben a Tudománytárban és az Athenaeumban jelentek meg; de fő érdeme az, hogy nemesen felelvén meg állásának, előbb mint gróf Széchényinek — s elkészülvén a híd — mint báró Sinának titkára, a magyar irodalom érdekeinek hű sáfára volt. Meghalt 1861. aug. 25-én. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár