1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Tanárky Sándor

Tanárky Sándor született 1784-ben Bián, hol atyjától, ki reform. pred. volt, gondos nevelést vett. 1806-ban a gróf Sztáray gyalogezredébe lépett mint kadét, Bécsben a szolgálati ismeretek megszerzése után két évet a genietudomány alapos megtanulásának szentelt. 1809-ben zászlótartó, majd a magyar felkölt nemes seregben főhadnagy, hol hadi tudományaival máris fontos szolgálatokat tett. A békekötés után jan. 1-jén 1810-ben az 51-dik ezredhez tétetett, s hivatalos megbízással Erdély déli határait a Vaskaputól egész a bodzai szorosig beutazván, annak hadi-helyirati leírását készítette, majd Bukovinában eleinte a gazdasági abroszolásban vett részt, nemsokára ott is a tartomány éjszaki felének, majd Erdély éjszak-nyugati részének hadi helyiratában fáradott. 1812-ben ezredének granátosaihoz Gácsországba mozdíttatott elő, az 1813-ki táborozásban Belső-Austriában vett részt, Krainburg erősített városnak az ellenségtől visszafoglalását, nagy részben ő eszközlötte, s még azon évben a második bukovinai könnyű zászlóaljnál kapitány lett, mellyel Francziaországba volt rendelve, midőn a közbejött fegyverszünettel a bécsújhelyi hadi academiában helyettes professorrá neveztetett, de kitörvén ismét a háború, legott Ferdinand főhg hadához kéredzett, s különösen Auxonne kivizsgálásával tett jeles szolgálatokat, mely utóbbiról adott tudományos véleményére alapíttatott ezen erősség bevétele is. Az újra beállt fegyverszünet alatt Francziaország elfoglalt része egy terjedelmes vidékinek helyírásával bízatott meg. A háború megszűntével a második székely gyalogezrednél, majd a gradiskai, varasd-körösi és varasd-szentgyörgyi ezredeknél szolgált, időközben számos felvételi és szabályozási ügyeket végzett, határszéli századfő hivatalát viselte; 1831-ben Olaszországba tétetett által, hol 1834-ben mint első őrnagy ezredének első tábori zászlóalját a Romagnába vezette. Nyugalomba, saját kérésére, 1838-ban tétetett. Tanárky 1809-ben a fenséges Nádor megbízásából a felkölt magyar nemesség gyalogsága hadi regulamentumát készítette, tőle van: Ferdinand főhg huszárezredének történetei a franczia háboru kezdetétől a lunevilli békeig (Tud. Gyűjt., 1822–3), és Károly főhg: Strategia elvei (első kötet), a m. tudós Társaság által nyomtatás alá elfogadva. E testület által 1837-ben sept. 7-dikén levelező taggá, majd az igazgatóság által 1838-ban sept. 8-dikán a gróf Festetics László által alapított hadtudományi helyre rendes taggá választatott, mely hivatalában az academia által kiadandó hadtudományi szótár dolgozásához hozzá is fogott; de már 1839. dec. 29-dikén súlyos betegség által közülünk kiragadtatott, mindazoknak fájdalmára, kik ismerték. Számos német munkája kéziratban maradt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár