1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Szontágh Gusztáv

Szontágh Gusztáv született Csetneken, Gömör megyében, 1793-ban aprilis 9-dikén, hol az elemi tanulmányokkal is megismerkedett. Innen Miskolczra küldetett a ref. collegiumba a magyar nyelv megtanulása végett, majd a mezőberényi iskolába. A philosophiai tanfolyamot Pesten végezte az egyetemnél; a törvénytudományt Kézsmarkon hallgatta. Joggyakornok Rozsnyón volt, Cházár Andrásnak, Gömör megye hírneves főjegyzőjének oldala mellett. Megújulván a francziákkal a háború, 1813-ban katona lett a 33-dik számú magyar gyalogezredben. 1814-ben, mint zászlótartó, részt vett a francziaországi táborozásban a déli sereggel, részt vett a maconi, ville-franchei, lyoni és romansi ütközetekben is. A hadjárat után berekesztetvén az előléptetés, 13 1/2 évig hadnagy maradt báró Máriássy ezredében. Utóbb al- s főkapitányságra sebesebben ment elő, s már előbb ezredtulajdonosi és osztályi segéd lévén, most az első gránátos századot nyerte el. 1837. januarius 1-én huszonhárom évi szolgálat után nyugodalomra lépett. Írói tehetségét kezdetben német nyelven gyakorlotta. Visszajövén Nápolyból — hová az 1820-diki mozgalmak alkalmával Szegedről szállítványt vitt — következő munkái készültek: Erklärung des Religions-phoenomens. Eine Denk- und Stylübung (Ofen, 1823); Meine Kunstwanderung in Italien (Ofen, 1824); Der Charakter der Italiener aus gesellschaftlichen Staats- und kirchlichen Verhältnissen erklärt (Ofen, 1824). Magyar nyelven első dolgozata, melyet Kiss Károllyal közösen készített, az 1826-diki Tudományos Gyűjtemény VIII-dik füzetében Bajnoki harca Takács Éva asszony ügyében czím alatt jelent meg. Követték ezt: A literaturai kritikás folyóirásokról (Tud. Gyűjt., 1827., Tuskó Simplicius aláírással); Bábelunkból egy jelenet (Koszorú, 1828). Az Élet és Literatura újabb, 1829-diki folyamában már mint tekintélyes philosophiai író lépett fel Hit, Remény és Szeretet czímű dolgozatával. A Bajza által 1831-ben megindított Kritikai Lapokban Jósika Miklós Irányának és Vázolatainak s Fejér György Közhasznu Mataphysikájának kritikái jelentek meg tőle „Szamosy” aláírással. Az 1835-diki Tudománytárban: Napoleon az író; az 1837-es Auroraban: Pályakép; az 1837., 1838 és 1839-ki Figyelmezőben számos szép- irodalmi és philosophiai munkák bírálatai Tornay, Karácson Tivadar, Alkendi és saját neve alatt. Propylaeumok a magyar philosophiához (Buda, 1839) czímű munkájának méltatásául az Akademia által, mely őt még 1832-ben mart. 9-dikén választá levelezőjéül, 1839-ben november 23-dikán a philosophiai osztályba rendes tagul soroztatott. Székfoglalója: A magyar philosophiának alapelvei és jelleme s Tanárky S. r. t. feletti emlékbeszéde az Évkönyvek V-dik kötetében láttak világot. Az Árvízkönyvnek 1840-ben megjelent negyedik kötete vígjátékot hozott tőle: Beszállásolás, egy felvonásban. A következett években folytatta közreműködését a Tudománytárnál és Athenaeumnál. 1842-ben a Propylaeumok a társasági philosophiához czímű munkáját tette közzé. Szinte ekkor jelent meg A szenvedelmes dinnyész (Miskolcz, 1843) s ezen túl gazdasági értekezésekkel is találkozunk tőle a magyar szaklapokban. A forradalom után az „egyezményes philosophiáról” értekezett az Akademiában. Meghalt, 1858-ban jun. 7-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár