1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Simai Kristóf

Simai Kristóf Komáromban született 1742-ben. 1765-ben az ajtatos iskolák rendébe állott, s elvégezvén próba- s tanuló esztendeit, Kanizsán, Kalocsán és Pesten különféle gymnasiumi osztályokban tanított. A szépírás, rajzolás és építési tudományban oly előmeneteleket tett, hogy 1778—1792-ig Kassán, a nemzeti iskola melletti oktató hivatalán kívül, a rajzolást is; 1792-tő1 fogva pedig az utóbbit magát Körmöczbányán, mint rendes kir, professor, egész 1830-ig tanítá; midőn a nyolczvannyolcz évű aggastyán, saját kérelme következésében nem csak egész fizetésével nyugalomba tétetett, hanem több mint hatvan esztendei buzgó szolgálataiért arany érdempénzzel is megjutalmaztatott. Ez időtől fogva Selmeczen élt mint az ottani szerzetház aligazgatója s a rend dékánja. A m. tudós Társaság által 1832. martius 9-dikén lev. taggá választatván, az ugyanazon évben septemberben tartott III-ik nagygyülésben részt vett, s ezzel óhajtásait teljesedve, örömeit betöltve lenni vallá. Simai egyike vala az elsőknek azon előre látó hazafiak közül, kik értvén a játékszínnek a nyelv, nemzetiség és izlés terjesztésére fontos befolyását, e czélra dolgoztak. Ugyanis még a múlt században a kővetkező színen megfordult, vígjátékaival nevelte literaturánkat: 1) Mestereiges ravaszság (Pest, 1773.). 2) A váratlan vendég. (M. Museum, I. köt. Kassán, 1788.). 3) Igazházi. (Budán, 1700.). 4) Zsugori, Moličre után. (M. Játékszín I. köt. Pest, 1792.). 5) Házi orvosság. Weisse után. (M. Játékszín IV. köt. Pest, 1793.). 6) Gyapai Márton. (Budán, 1793.). Ezen időszakon túl minden igyekezetét a magyar nyelv szótári kincsei gyűjtésére fordítá. Első e tárgybeli munkája volt: Végtagokra szedett szótár (Budán, 1809-10. 2 köt.). melyben a végtagjaik szerint sorozott szavak értelmei deákúl adattak vissza, s igen számos tájszavak Iegelőször vétettek föl. Emellett dolgozott folyvást egy szokott betűrendű magyar-német-deák nagyszótáron, melyben a szavak grammaticai tulajdonságaí, szókötési viszonyai, ide tartozó példákkal, szólásokkal stb. szorgalmasan följegyezvék. A munka elkészült ugyan egészen, de tisztába írva csak N-ig van, mert 1833-diki julius 14-dikén a mindvégig munkás öreg, élte 91. évében belé halt. Azonban e munka nem hever használatlanul, minthogy a tisztelt rend elöjárója a kéziratot ideigleni haszonvételre az academiának valódi hazafiúi készséggel általengedvén, a Zsebszótár szerkeztetői munkájok közben lelkismeretes figyelemmeI kísérik annak czikkelyeit. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár