1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Schuster János

Schuster János május 7-én 1777-ben Pécsett született, hol grammaticalis iskoláit, valamint a philosophiát s törvényt is elvégezvén, változtatott szándékkel Pestre jött orvostudományt hallgatni, 1796–1800. Itt 1802. febr. 10-én a chemia tanítójának állandó segédévé neveztetett, martius 16-án pedig orvrosdoctori koszorút nyert. 1804-ben Németország academiáit látogatta, legtovább Berlinben mulatván, s ez idő alatt ismertette meg a külfölddel Winterl pesti vegytan-professorunk nézeteit az életműtelen természet alkatrészeiről: J. J. Winterls Darstellung der vier Bestandtheile der anorganischen Natur. Aus dem Lat. (Jena, 1804. 46 és 528 lap). Hazajövén, 1806-ban a gyógyszeres növendékek mellett correpetitorkodott 1808-ig, s ekkor vette tőle a tudós világ Winterl rendszerét is: System der dualistischen Chemie des Prof. J. J. Winterl. (Berlin, 1807. Két kötet, 510 és 320 lap). Tudománya s munkái tekintetéből 1808. sept. 26-dikán a kolosvári lyceum mellé vegy-, ásvány- és bányásztudományok tanítójává, majd dec. 20-án a pesti egyetemhez különös természettörténet professorává neveztetett, melyhez tartozólag hallgatói számára kiadá a füvészi műnyelv rendszerét: Terminologia botanica. (Buda, 1808. 118 lap; 2. bővebb kiadás, u. o. 1815. IV és 148 lap). Alig lépett új hivatalába, ami 1809. febr. 9-dikén történt, Winterl halálos betegségbe esvén, Schuster azonnal átvette a vegytan és füvészet tanítását, s az orvosi kar természettárgyi gyűjteményei rendezését is. Végre 1811-ben Winterl székét elnyervén, tanította ama két tudományt 1817-ig, midőn a füvésztan az elsőtől elválasztatván, ő már most csak a vegytant adta elő mint r. prof. egészen 1838-ig, de időközben mint helyettes, hol egyet, hol mást az említett tudományok közül is. Emellett sokáig jegyzőséget, 1811—1813 dékánságot, 1821—2-ben rectorságot viselt, s ez utóbbi évben a karnak al-öregbikévé is lett. A felébbieken s számos álnevű kisebb és nagyobb munkákon kívül még ezeket adta: Geschichte der Stadt Pesth (még 1806-ban nyomtatva, de csak 1816-ban kiadva Hartlebennél; VII és 440 lap); P. Orfila´s Rettungsverfahren bel Vergiftungen und dem Scheintode. Aus dem Französ. übers. u. vermehrt. (Pest , 1819. XII és 184 lap). Ő adta ki Kitaibelnek többnyire kéziratbeli anyagait is honi vizeink történetéhez: P. Kitaibel Hydrographica Vngariae, praemissa auctoris vita edidit (Pest, 1829. 2 köt.), s 1830-ban egy általa feltalált chemiai kézi készület ismertetését közlötte. Továbbá tőle van: 1. Egy magyarnak észrevételei Marcet de Serres ausztriai birodalomban tett utazásai iránt. (Tud. Gy. 1817. V. füz.), 2. A keletindiai cholera (Orv. Tár, 1831. I.). Fő érdeme, literaturánkat illetőleg, a magyar vegytani műnyelv, mellyel bennünket e hivatalos irományban (Gyógyszerek árszabása, Buda, 1829.) ajándékozott meg, s mely azóta az orvosi és természettani írók által különbség nélkül elfogadtatott;. valamint azon buzgóság, mellyel gyógyszeres növendékeink közzé nyelvünket behozta, úgyhogy közülük a magyar ajkúak a magisterium-tételkor nem németül, mint azelőtt, hanem már 1826-tó1 fogva magyarul értekeznének szóval és írásban, sőt ő ezeknek 1829-ben kiadását is meginditotta ily czímmel: Gyógyszeres értekezések, mellyeket a kir. nagy. tud. mindenességben Schuster János kir. oktató vezérlése alatt a magyar nevendék gyógyszeresek, kiszabott készítmények előállittásakor közönségesen elmondottak. (Pest, 1829. 174 lap). Ebbeli érdemei, valamint a szorosabban úgynevezett természeti tudományokbani nagy jártassága tekintetéből nevezte őt ki a magyar tudós Társaság ajánlatára az igazgatóság harmadik helybeli rendes taggá a természettudományi osztályba, febr. 20-dikán 1831-ben, melynek ügyeiben részt véve mindaddig, míg elhatalmasodó tüdőbetegsége által nem gátoltatott. De ennek tartása alatt is szakadatlan buzgósággal vezérlette tanítványait a tőle megnyitott ösvényen, úgyhogy a fentebbi gyűjtemény kötetekre növekedék, s általa a chemia s pharmacia nyelve minden ágaiban kimívelteték. Emellett nagy tűzzel folytatá a magyar s főleg keleti nyelvek körüli hasonlító vizsgálatait, melyeknek rendezése- és szerkesztésében mindazáltal megelőzte a halál május 19-dikén 1838-ban. Tanítványai egész a sírhelyig vivék saját vállaikon, melyet egy magyar feliratú emlékkő jegyez, a váczi gát melletti sírkertben, közel Kisfaludy Károly nyughelyéhez. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár