1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Schedius Lajos

Schedius Lajos született Győrött, dec. 20-dikán 1768-ban. Első oktatását szülei házánál vette, 1781-től fogva a pozsonyi, majd a soproni lyceumban tanult. Papi pályára szánván magát, Göttingenbe ment, hol 1791. novemberig múlatott, s időközben, 1790-ben a hittani karnak egyik jutalomtételére szerencsésen versenyzett. Visszajövetele után nemsokára a pesti egyetemnél megörült nyelv- és széptani tanszékért versenyzett, s 1792-ben apr. 20-dikám azt el is nyervén, e tudományokat 1843-ig, a görög nyelvet mint helyettes tanár 1806-tól szinte 1843-ig tanította. Az 1830-ban felállított m. academia által pedig mindjárt első nagygyűlésében tiszteleti, 1845-ben pedig igazgató tagul választatott. Ezek mellett gondjai egyik legfőbbike a pesti ágostai vallású község ügye volt, mely leginkább az ő indítására alkotta azon iskolát, mely utóbb gymnasiummá fejlődvén, 1810-től 1838-ig az ő felügyelése alatt állott. Írásai némely apróságokon kívül: 1. Commentatio de sacris opertis veterum christianorum (Göttingae, 1790); 2. A vallásnak szeretetre méltó volta (Urania, 1794); 3. Literarischer Anzeiger v. Ungarn (12 füzet. Buda, 1797–9); 4. Zeitschrift von u. für Ungarn (1–6. köt. Pest, 1802–4); 5. Pesther Messcatalog (Pest); 6. Die Schule der evang. Gereinde (Pesth, 1816); 7. Compendiaria graecae grammatices institutio, in usum seminarii Patavini olim edita, nunc novis curis emendata atque aucta (Buda, 1818); 8. A szépség tudománya (Aurora, 1822); 9. Oratio, qua Josepho de Ürmény … parentavit (Buda, 1823); 10. Principia philocaliae, sev doctrinae pvlcri, ad scientiae formam exigere conatvs est (Pest, 1828); 11. Magyarország, Horvát-, Tót-, Dalmát- és Erdélyországok, a tengermellék és a végőri vidékek földabrosza, kiadák Schedius Lajos és Blaschnek Sámuel (Pest, 1833–6); 12. Magyarországnak, melléktartományainak és Erdélynek földabrosza (egy lapon, Pest, 1838); 13. Hegyek, folyók, utak s nevezetese helységjegyek átnézete Magyarország s Erdély földabroszához (Pest, 1838); a 11. és 12. németül is. Kéziratban maradt magyarul átdolgozott széptana. Meghalt Pesten, nov. 12-dikén 1817-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár