1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Sárváry Pál

Sárváry Pál született oct. 3-dikán 1765-ben Piskolton, Bihar vármegyében, hol atyja ref. predikator volt. Tanulmányait 1773–1785-ben Patakon, Dadán, Hajdu-Böszörményben és Debreczenben végezvén, s nevelőséget vállalván, növendékeit Késmárkra kísérte, hol velük két évet töltött. Visszatért Debreczenbe, s itt 1792-ig mint iskolatanító oktatott. Ekkor külföldre küldetvén, Göttingában harmadfél évig múlatott a math., természeti és bölcsészeti tudományokban a legjelesb tanítókat hallva; és 1795-ben bölcsészettanárrá avattatván, beutazta éjszaki Németországot, Angliát és Belgiumot, honnan azon év novemberében Debreczenbe visszatérvén a neki szánva volt mathesisi és természettani tanszéket mint rendes, a bölcsészetit mint helyettes oktató elfoglalta. Munkál: 1. Commentatio de sumis cognitionis humanae principiis (Göttingae, 1795); 2. Moralis philosophia (magyar nyelven, Pest, 1802); 3. Filozofusi Ethica (N. Várad, 1804); 4. A rajzolás mesterségének kezdete (1–2. köt. Debrecen, 1804–07). Ezeken kívül vannak némely halotti beszédei, a debreczeni naptár 1819 óta, s több rendbeli academiai dolgozatok, miután 1832-ben lev. tagul választatott. Tanszékét 1839-ben hagyta el, s nyugpénzt húzott mind halálaig, mely 1846-ban december 19-dikén érte utól. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár