1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Péczely József

Péczely József született Rév-Komáromban 1789-ben december 25-dikén. Atyját, az 1780–90-es években irodalmunk egyik bajnokát, jókor elvesztette. Anyja, leánya néhai Varjas János debreczeni professornak, férje halála után születése helyére, Debreczenbe általtévén lakását, Péczely itt növekedett, gyermekségétől fogva gyakoroltatva magát különösen, mit az idő s iskola szelleme hozá magával, a régi classicusok olvasásában. 1809-ben végezvén tanulását, a felsőbb latin iskolák egyikében, az ú. n. pöetikában – hol főfoglalatosság a régi római classicusok magyarázása volt – közönséges tanítóvá, esztendő múlva a mezőtúri gymnasium igazgatójává neveztetett. Ezen utóbbi hivatalában a szokott két esztendőt sem tölthette el, midőn a debreczeni collegiumban a történetek, s a görög és római irodalom megüresült tanszékével megkínáltatott. Elfogadván az ajánlatot, maga bővebb kiművelése s a nevezetesb tudományos intézetekkel megismerkedés végett, külföldre utazott, idejét az akkori háborús körülmények közt leginkább Bécsben és Göttingában töltve. Göttingában múlatása alatt írta Anglia libertatis germanicae vindex czímű latin ódáját, mely egy más, még debreczeni tanuló korában írt, ugyancsak latin epicediumával együtt látható a Pallas Debrecinában. Három év múlva hazájába megtérvén, 1815-ben elkezdte tanári hivatalát, mely mellett az alsó iskolák igazgatóságát is vitte tíz esztendeig, mindaddig t. i. míg külön nevelési tanszék állíttatván fel, ehhez köttetett állandóul azon hivatal. Tágulván gondjai, csakhamar egymásután megjelentek tőle: 1. Summarium Historiae Recentioris Europae (Tom. I. Debrecen, 1827.; Tom. II. Debrecen, 1830.); 2. Pallas Debrecina, seu carmina metrica latina et hungarica, ab alumnis collegii H. C. Debrecinensis, seculo, quo vivitur XIX. ex occasionibus conscripta. Accedunt antiquiora quaedam Pauli Némethy, et Samuelis Szilágyi Superintendentis juvenilia (Debrecen, 1828), 3. Pauli Németi carminum libri tres. Edidit Jos. Péczeli, cum praefatione de vita et carminibus auctoris (Debrecen, 1830); 4. Erkölcsi prédikatziók, készítette Péczely József, r.-komáromi prédikátor, öszveszedte és most először kiadta Péczely József (3. köt. Debrecen, 1831., 4. köt. 1833); 5. Epigrammák s apróságok, fordítások és eredetiek (Debrecen, 1832); 6. Lant. A debreczeni r. kollegiom növendékei apró kötött és kötetlen munkáiból összeszedte és kiadta Péczely József (első esztendő: Debrecen, 1832., második esztendő: 1833, harmadik esztendő: 1834, negyedik esztendő: 1835); 7. A Magyarok Történetei, Ázsiából kijövetelüktől fogva a mai időkig. Első darab: Az Árpádház kihalásáig. Második darab: A mohácsi vérnapig (Debrecen, 1837). Az Akademiának 1832-ben levelező-, 1837-ben sept. 1-jén a történettudományi-osztályban rendes tagjává választatván, A nemzeti Gazdaságnak a nemzeti mivelődésre befolyásáról írt értekezésével foglalta el székét a társaságnak 1838-ban aug. 30-dikán tartott nagygyűlésében (Évkönyvek, IV. köt.). Ugyanazon esztendőben írta a b. Eötvös József által szerkesztett Árvízkönyvhez Buda visszavételét; 1839-ben írta és az Akademia nov. 24-diki közgyűlésén felolvasta következő czímű értekezését: Igaz-e hogy a történetirásban hátrább áll az újkor a réginél? (Évkönyvek, V. köt.). 1841-ben Budai Ézsaiás felett tartott emlékbeszédet (Évkönyvek, VI. köt.). Megjelent még Gubetz Máté, tótországi parasztok Dózsája czímű értekezése (Évkönyvek VII. köt.). Egyéb időszaki irataink, név szerint a Figyelmező több rendbeli bírálatokat hoztak tőle. A csinos nemesebb ízlés, mely latin dolgozatait jellemzé, magyar műveire, köztük a Magyarok történeteire is általszállván, az 1830–40-ki években kedves olvasmányul szolgáltak a míveltebb közönségnek, s az irodalom ifjabb ivadékait Debreczenben szabatosabb formákhoz szoktatták. Meghalt 1849-ben maj. 23-dikán. Az Akademia tőkéjét 5000 ezüst forintnyi jutalom-alapítvánnyal öregbítette. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár