1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Márton József

Márton József született 1771-ben márc. 2-dikán Iszka-Szent-Györgyön, Fejér vármegyében, hol atyja, István, ref. pred. volt. Iskolai képeztetését 1779–93-ig Debreczenben vette. Eleinte nevelő, nemsokára Lőcsén, az evang. gymnasiumnál erkölcstudomány és természetrajz professora lett. Mint ilyen 1799–1800-ban az elöljáróságtól egy esztendei szabadságot vőn, melyet a két hazának nyelvismereti czélból beutazására fordított. Alig tért vissza, midőn Görög Demeter, akkor Esterházy Pál hg. nevelője, által Bécsbe hivatott, hogy vele ott a magyar irodalom körüli munkásságát megosztaná. Ez idő óta Márton, még Lőcsén megkezdett írói pályáját, egész haláláig folytatta, emellett a m. nyelvet 1806-ig mint magányos nyelvmester, ez óta a bécsi cs. egyetem mellett mint a magyar nyelv és irodalom rendkiv. professora nyilván. is, de fizetés nélkül, végül a m. kir. testőrségnél mint rendes m. nyelvoktató díjjal tanította. Az m. t. academia a nyelv körül magának számos érdemeket szerzett férfiút mindjárt első nagygyűlésében, 1831-ben febr. 17-dikén tisztelte meg választásával. Számos, és sok kiadásokban megjelent munkái hossza sorából a következő nevezetesbeket soroljuk elé: 1. Német grammatika. Egy német olvasnivaló-könyvel és ahhoz tartozó lexiconnal együtt (Kassa, 1799, 13-dik kiadás: Bécs, 1840); 2. Német–magyar és magyar–német Szókönyv (Bécs, 1799–1800); 3. Praktische ungrische Sprachlehre für Deutsche, sammt einem ungarischen Lehrbuche und dazu gehörigen Wörterbuche (Bécs, 1810., 9-dik kiadás, 1840); 4. Lexicon trilingve scholasticum latino-hungarico-germanicam, et hung.-lat.-germanicum (2 köt. Bécs, 1815); 5. Lexicon trilingve latino-hungarico-germanicum ad ductum lexici scholastici Schelleriani et Kirschiano-Borniani elaboratum (2 köt. Bécs, 1818); 6. Deutsch-ungrisch-lateinisches Lexicon. Nach den besten neueren Wörterbüchern (2 köt. Bécs, 1821–3); 7. Bertuch természethistoriai képes könyve (12 darab, Bécs, 1805–10); 8. Magyar Átlás, kezdette Görög és Kerekes, folyt. és bevégezte M. J. (12 tábla, Bécs, 1811); 9. Ehhez Repertorium stb. (Bécs, 1812. regálfol. 2d. bővebb kiad. 1817); 10. Csokonai Vitéz Mihály Poetai munkái (4 köt. Bécs, 1813); 11. Csokonai V. M. nevezetesebb Poetai Munkái. (2 köt. Bécs, 1816); 12. Magyar Kurir (1828–1834 végéig) több rendbeli mellék lapokkal. Utolsó munkája: 13. Gyönyörködtetve tanító magyar Olvasókönyv. (Bécs, 1840). Ennek végíve még sajtó alatt volt, midőn a munkás öreg tüdőszélhűdésben hirtelen elhunyt Bécsben, julius 26-dikán 1840-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár