1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Markó Károly

Markó Károly született 1791-ben sept. 25-dikén Lőcsén, hol atyja városi mérnök volt, ki fiát szintén a mérnökségre szánta, egyébiránt műkedvelője a festészetnek, a rajzolás- és festészetben is oktatta; később a mathematikai tudományok tanulása végett Pestre küldötte. Befejezvén a tanfolyamot, a lublói kamarai uradalomban nyert állomást, utóbb a rozsnyói püspökség jószágaiban volt mérnök. Itt e regényes vidéken üres óráit aquarel tájképek festésével tölté. Művei magokra vonták a magyar aristokratia nehány tagjainak figyelmét, kik nem csak serkenték a megkezdett pályán tovább haladásra, hanem segélyezésökről is biztosíták. Odahagyá tehát hivatalát, s 1818-ban Pestre ment. Itt nagybátyja, idősb Schedel Ferencz házában szívesen fogadtatván, tanulmányait szorgalmasan folytatá, s kivált báró Brudern József részére számos aquarel képeket festett. 1821-ben szintén báró Brudern számára olajban festé Buda vidékének több részleteit, az olajban festést tanító nélkül tévén sajátjává. Most Bécsbe költözködött, hol egy éven át látogatta a festész-akademiát, s öszvesen tizenkét évet töltött ott. Művészi képessége mindinkább fejlődött, híre mindinkább növekedett, de művein mindig többet nyertek az árusok, mint ő maga. 1833-ban Geymüller bankár által segítve Olaszországba utazott. 1839-ig főleg Rómában tartózkodott, azután Pisában telepedett le, majd Florenczben, hol a toscanai nagyherczeg a festész-akademia tanárává nevezte ki. Az Akademia őt még 1840-ben september 5-dikén választá levelező tagjává. Századunk a legjelesebb tájfestészek egyikét veszté el benne 1860-ban november 19-dikén. Hátrahagyott művei a nemzeti múzeum birtokába mentek által. A rendezés szépsége, erőteljes s mégis gyöngéd tartás, a színek és hangok tisztasága s frissessége, a staffage és tájképi forma correctsége szép összhangzatban – e tulajdonokat ismerték fel bennök a műértők. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár