1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Lakos János

Lakos János született 1776-ban aprilisban Ajkán, Veszprém vármegyében, hol atyja, Ádám evang. predikátor és Zala megyei esperes volt. Iskoláit születése helyén kezdte, a pozsonyi és soproni evang. gymnasiumokban folytatta; honnan 1793-ban mint cadet lépett az akkori Jellachich nevű gyalogezredbe, honnan áttétetvén tisztté, 1809-ben a főtábornoki karhoz kapitánnyá neveztetett, s ez idő óta hadi tudománya és vitézsége számos és fényes tetteiért nem csak rendekkel s magyar bárósággal lőn kitűntetve, hanem a hadi kar főbb fokain át egész a generálságig fölemelkedett. Ifjúságában a soproni magyar társaság tagja, Kis és Kazinczy barátja, nem szűnt meg Olasz- és Francziaországban, a hadi zajtól nem üres óráiban is néha magyarul dolgozgatni; Versei s Nápolyi Levelei egy részük csakugyan ott készült. Német nyelven írt hadtörténeti, s magyar folyóírásokban elszórt czikkelyein kívül tőle van: Vándor szünórái (első kötet, Pest, 1839.; második kötete kéziratban maradt). A m. t. társaság 1832. mart. 10-dike óta számította tiszt. tagjai közé: s e viszonyában főleg a hadtudományi munkálatok körül hű részt vett. Munkás életét, mint eszéki várparancsnok 1843-ban junius 23-dikán rekesztette be. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár