1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1831

Bártfay László Budai Ézsaiás Döme Károly Deáki Filep Sámuel Feszler Ignácz Aurél Forgó György Görög Demeter Gévay Antal Jankovich Miklós Kopácsy József Kresznerics Ferenc Márton József Nyíry István Perger János Schedius Lajos Schuster János Szalay Imre Szemere Pál Szenvey József Teleki Ferenc Thaisz András

megválasztva: 1832

Angyalffi Mátyás Baricz György Bolyai Farkas Buczy Emil Császár Ferencz Csató Pál Csorba József Fabriczy Sámuel Gelei József Georch Illés Hegedűs Sámuel Hoblik Márton Hoffner József Horváth János Kállay Ferencz Kassai József Kováts Mihály Lakos János Péczely József Sárváry Pál Simai Kristóf Szontágh Gusztáv Tessedik Ferencz Vass László Waltherr László Imre Zach János Ferenc, báró

megválasztva: 1833

Dessewffy Aurél Egyed Antal Horváth József Elek Horváth Zsigmond Kőrösi Csoma Sándor Klauzál Imre Kovács Pál Tasner Antal Zsivora György

megválasztva: 1834

Bölöni Farkas Sándor Fillinger Leopold Magda Pál

megválasztva: 1835

Fülepp József Gegő Elek Gorove László Schoepf-Merei Ágoston Vásárhelyi Pál

megválasztva: 1836

Bresztyenszky Adalbert Gáthy István

megválasztva: 1837

Jerney János Kerekes Ferencz Tanárky Sándor Vajda Péter

megválasztva: 1838

Fogarasi János, Alsóviszti Kossovich Károly Szenczy Imre Tarczy Lajos

megválasztva: 1839

Beély Fidél József Horváth Mihály Kiss Ferencz Lukács Móricz

megválasztva: 1840

Markó Károly

Bártfay László

Bártfay László született 1797-ben május 6-dikán Felső-Vadászon, Abaújban. Az iskolai tanulmányokat a kassai elemi iskolában, gymnasiumban és akademiában végezte 1803-tól 1815-ig. Ez évben patvariára mert Zemplénbe. 1817-ben Pestre jött királyi táblai jegyzőnek. Mindjárt felesketése után felfüggesztetvén az ügyvédi vizsgálat, elég ideje bvolt a tudományegyetemben Schwartner Márton heraldikai leczkéit hallgatni, melyeket rendbe szedve s bővítve, magyar nyelven szándékozott kiadni. 1819-ben a gróf Károlyi-házhoz jött, mint titoknok. Ez évben s a következőben ismerkedett meg közelebbről Kisfaludy Károllyal, Reseta Jánossal, Horvát Istvánnal, Helmeczyvel, Virággal, Szemere Pállal; gyakrabbi társalkodása e férfiakkal fejlesztőleg, irányadólag hatott az ifjúra. 1822-ben Kazinczy Ferenccel kezdett levelezni, kit tavasszal meg is látogatott Széphalomban. 1823-ban ügyvédnek esküdött fel. A következett években Kölcseyvel, Bajzával, Toldyval, Vörösmartyval, Zádorral sat. barátságra lépvén, háza mindinkább társadalmi gyűlpontjává vált a szépirodalom idősb és ifjabb művelőinek. 1831-ben februarius 17-dikén az academia levelező tagul választotta, 1832-ben november 15-dikén az igazgatóság pénztári ellenőrré nevezte ki. 1832-ben Csongrád megye megbízásából az országos bizottság munkálatara „in re literaria et educationali” terjedelmes véleményt nyújtott be, mely a megye országgyűlési követeinek adott utasításnál használtatott. Életének hátralevő éveit is az irodalom cultusa s a gróf Károlyi-családnak szentelt hivataloskodás között osztotta fel; meghalt 1858-ban május 12-dikén. „Írói pályámról – jegyzi meg az Akademiához intézett önéletrajzában Bártfay – nincs mit mondanom. Fiatalkori csekély dolgozatim (némely utazási-, regény- s színmű fordítások; egypár vígjáték, novella, versecske, mikből egykettő Kisfaludy Károly Auroráiba vétetett fel; s holmi apróság a Tudományos Gyűjteményben sat.) alig érdemelnek említést. Későbbi töredékim, történeti-, törvényi-, okleveli jegyzetim (köztök a felebb említett heraldikaiak) s idetartozó gyűjteménykém, Tacitus Agricolájának próbafordítása sat. inkább csak készület volt – de ez is mind az 1838-diki árvízben elveszett.” S irodalmi befolyása csakugyan társadalmi volt inkább mint művek által eszközlött, de dolgozatai megjelenésök éveiben méltán magokra vonták a legjobbak figyelmét; nemes ízlés, csín, melegség, a legjobb előpéldányok utáni szerencsés küzdés jellemezvén mind verseit mind prózáját. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár